Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)
Dani Lukács-Farkas Gábor: Kisláng
bérlő gazdasági felszerelése és az állatállományának a nagy része továbbra is az uradalomban maradt. A szőlőföldek és a kimérendő rét pedig Jánosmajor határában volt, amely a telepítés megkezdése után is a bérlő kezében maradt, és csak 1905. október l-jén járt le a bérleti szerződés. Ezek után vált alkalmassá parcellázásra ez a terület. 1 ' A telepítés első szakasza 1904 őszén és a következő év tavaszán zajlott le. A második csoportnak 1905 őszén és 1906 tavaszán mérték ki a parcellákat. A telepítés vontatottan haladt, és az ideköltözött lakosok között elkeseredett hangulat uralkodott. Főleg Csizmadia Sándort okolták a telepítés lassúsága miatt, amely hátráltatta az egyes gazdákat is a mezőgazdasági munkák elvégzésénél. Úgy érezték, hogy félrevezették és becsapták őket. amikor a közös legelőben is kellett hagyni területeket. Mindezek ellenére a telep lakossága rohamosan növekedett. Amíg 1900ban 920 fő lakta, 1906-ban már 2000 leieknél több élt a telepen. A közigazgatásilag Nagyláng községhez tartozó településen hiányoztak a legelemibb kulturális és egészségügyi létesítmények. Nem volt a településnek orvosa sem, bár 1907-ben a képviselő-testületet felkérték a kislángiak, hogy a telep számára önálló orvosi állás szervezésére lépéseket tegyen. A telep a nagylángi orvosi körhöz tartozott, ahol a körorvos az új állás megszervezése ellen kifogást nem is emelt. Rossz időjárás következtében a telep Nagyláng felől alig volt megközelíthető, ugyanakkor a legtöbb megbetegedés az őszi, tavaszi hónapokban, az esős és nedves időjárás idején volt. A lakosság orvoshoz csak nagy áldozatok árán juthatott. Ezért a nagylángi képviselő-testület évi 1200 korona törzsfizetést ajánlott meg a leendő orvosnak, valamint a nappali látogatásért 80 fillér, az éjszakai látogatásért pedig 1 korona 60 fillér tiszteletdíjat állapítottak meg. Az orvosi törzsfizetést Nagyláng vezetői azonban kizárólag a kislángi telepesekre hárították, és elzárkóztak az elől, hogy Nagyláng is hozzájáruljon a köztudomásúan igen sanyarú helyzetben élő telepesek újabb terhéhez. A képviselő-testület azzal érvelt, hogy Nagylángnak külön orvosa van, s a létesítendő orvosi állást kizárólag a telep területére rendszeresítik. Nagyláng határozatát a megyei törvényhatósági bizottság 1908. február 3-án tartott közgyűlésén megtárgyalták és egyben el is utasították, mivel a nagylángiak által benyújtott határozat szerint a telepesekre hárult volna az új orvosi állás minden terhe. „Nagyláng község képviselő-testülete a telepesek meghallgatása és beleegyezése nélkül ily állandó természetű terhet reájuk nem róhat" — írja a vármegye aljegyzője. Ez a tény is mutatja a település lakóinak szegényes életkörülményeit, de fényt vet helyzetükre az is, hogy adót még mindig nem fizettek, a föld telekkönyvileg gróf Zichy János nevén állott, aki egyben az évi adót a telepesek helyett rneg is fizette. A megyei hatóság tisztában volt azzal, hogy az újabb terhek csak rontanák a lakosok életkörülményeit. Ezért a törvényhatósági bizottság utasította Nagy láng község elöljáróságát — miután az orvosi állás szervezését sürgősnek tartotta —, hogy keressen módot arra, miként lehetne az ezzel járó terheket a kislángi telepesek között igazságosan és olymódon megosztani, illetve biztosítani, hogy az orvosi javadalmazás befolyása a községi pénztárba biztosított legyen. 18 Kézenfekvő dolog volt, hogy az újonnan telepített községet önállósítani kell. Erről azonban Csizmadia Sándor hallani sem akart, hanem a
