Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)
Dani Lukács-Farkas Gábor: Kisláng
idején még kétséges volt előtte, hogy a kegyúri jog gyakorlását az evangélikus—református hit felett vallása elveivel való szembekerülés nélkül tudja-e gyakorolni? 15 A katolikus templom 1907—1908-ban felépült. Az építési anyagot: téglát, meszet, fát, cserepet Zichy János, a volt nagybirtokos adományozta a községnek, de 45 ezer koronát is kifizetett a templom építőinek. A lakosság 1907 elejétől az építőanyag fuvarozásában vett részt. A kőművesek 1907. szeptember 17-én kezdték meg a munkát. Az építőmester a székesfehérvári Szabó Ferenc volt, Az építők két hónap alatt tető alá hozták az épületet, hiszen november 10. körül már cserepezésről intézkedtek. Az épület vakolását november 22-én kezdték. Az építkezés befejezése 1908. május 17-én történt. E napon helyezték fel a keresztet a toronyra. A kereszt elhelyezését ünnepélyes külsőségek közepette vitték véghez, majd a belső felszerelést végezték el. A templom felszentelését 1908. október 18-án végezte el Prohászka Ottokár székesfehérvári megyéspüspök. Ezen a napon Kislángon bérmálást is tartottak. A templom belső felszerelése a későbbiekben is folyt: a főoltárt, az orgonát, egy harangot Zichy János vásárolta a templom számára, a szószéket a feljárattal Zichy Gyula pécsi püspök még 1908-ban szerezte be. Kisebb adományozások történtek a templom számára a kislángi lakosság részéről is. (A templom festése az 1940-es évek elején történt. Ekkor Leszkovszky György a főoltár mögötti falmezőre Jézus Szíve képét festette fel, a templomhajó gerezdes kupoláját pedig a magyar szentek képeivel, az oldalfalakat liturgikus szimbólumokkal díszítette.) 16 A vevők a bérlőt 1904. április l-ig voltak kötelesek megtűrni, mivel a bérlet ezen a napon járt le. A pusztában ezek után nagyarányú építkezés indult meg, amelyet megelőzött az uradalmi házak bontása, útépítés stb. A munkálatokat Csizmadia Sándor vezette, aki a község megalakulásáig a telepen tartózkodott, és gondoskodott a falu arculatának a nagybirtokos által előírt formálásáról is. A kialakítandó községnek az uradalomból legelőt és rétet is kellett vásárolni, mégpedig a birtok nagysága arányában. A legelőrészt azonban nem parcellázták fel, hanem közlegelő gyanánt kezelték. Az eredeti parcellázási terv szerint 300 hold közlegelőt akartak kihasítani, amelyből az 5 holdasok vásároltak 7/,-et; a 10 holdasok 72-et; a 15 holdasok 3 // t-et; a 20 holdasok pedig egy holdat voltak kötelesek a legelőben hagyni. A közlegelőben hagyott terület arányában állapították meg a legeltetési jogot; azaz a Léleklátói völgyben kialakított területre az í // í hold területtel bíró gazda 1, a V2 holdra 2, a 3 4 holdra 3. az egész holdra pedig 4 darab állatot hajthatott ki. A közlegelői terület nagyságában minden gazda rétet is volt köteles vásárolni, de ezt — ha pénze volt, még bővíthette. A réteket ugyancsak a léleklátói völgyben alakították ki, és mivel itt a réteket eddig évente egy alkalommal kaszálták, így a széna betakarítása után azt legelőnek használták a tarló földekkel együtt. A kislángi gazdaság tervezett parcellázása 1904-ben csak részben történt meg, és így 3246 hold talált gazdára. Kimérést is két ütemben: 1904 őszén — amikor két vetésforgót mértek ki — és 1905 tavaszán hajtották végre. A telepítés megkezdésekor nehézségek is jelentkeztek. A kislángi gazdaság bérlő kezén volt, s bár a bérlet 1904 tavaszán már lejárt, a
