Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Dani Lukács-Farkas Gábor: Kisláng

tük át. Ezek a puszták később népesedtek be, illetve állandó lakosságot csak a mezőgazdaság tőkés fejlődése kezdetén találunk e helyeken: Jánosmajor 1838-ban tűnik fel, Lobbmajor 1836-ban, Péterszállás, Tarnócza és Kispuszta 1856-ban. E puszták népessége a következő: Jánosmajor: Péterszállás: Év Fő Év Fő 1832. 52 Év Fő 1833. 71 1856. 39 1834. 82 1858. 37 1835. 80 1860. 7í) 1836. 98 1870. 79 1837. 137 1870. 79 1840. 121 1846. 102 Kispuszta: 1854. 101 Kispuszta: 1856. 93 Év Fő 1858. 90 Év Fő 1860. 89 1856. 20 1858. 20 Lobbmajor: 1870. 18 Év Fő 1836. 35 Tarnócza: 1837. 52 1840. 07 Év Fű 1846. 56 1854. 80 1856. 44 1856. 68 1858. 47 1858. 66 1360. 161 1860. 74 1870. 171 A pusztákon elemi iskolai oktatás Kislángon és Tarnóczán volt. 1860-ban a kislángi tanító 65 gyermeket oktatott. A tanító Edelényi János. Tarnóczán a tanító Szmertsek János, aki 35 iskolást oktatott. 1851-ben Kislángpusztán a lakosok száma 173 fő, és az uradalom Zichy János fiai kezében volt. A lángi uradalomhoz tartozott Adony is. 1857-ben az egész lángi uradalomban 1000 fő körülire becsülték a lakosságot.

0 Kisláng lakói a 19. század második felében is uradalmi konvenciósok voltak: cselédek, bojtárok, pásztorok. Itt élt az uradalmi gazdatiszt, Bóka József is, az uradalmi gazda Ács József volt. Ugyanebben az időben a szekeres béreseknél szolgált Bognár József, Borostyán János, Nagy József, Sulova Gábor, Szabó Imre, Takács János; juhászok voltak: Keller Ignác, Kra^zauer István, Liszák Ferenc, Mercsek István, Pintér György, de éltek még itt uradalmi kocsisok, kertészek, téglavetők, bivalyosok.

10 Kisláng a lángi uradalom egyik önálló gazdasága a múlt század végén: 1890 körül az uradalmi terület 3637 kat. hold volt. A gazdaságot az 1870-es években vezették rá az intenzív fejlődésre. A nagybirtokos