Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Lencsés Ferenc: Tordas

készpénzben 80 koronát, sörgabonában 20 hl 62 1/2 kétszerest, bor helyett (8 akó) 8 hl kétszerest, fában 7 ölet, ebből négy ölet megvásárolva és hazaszállítva, három ölnek árát a közös pénztárból fizetve, 44 hold szántóföldet, ebből 19 holdat munkálnak meg. A lelkész adja a magot — a termést betakarítottak és beszállítottak, minden háztól egy pár csirke fejében 40 fillért, három sátoros ünnepen offertóriumot, 12 font faggyú fejében 4 korona 40 fillért, esketésért 2 koronát, vidékiektől 4 koronát, halotti prédikációtól 2 koronát, imádsággal 50 fillért, kereszteléstől és beavatástól 1 korona. Az igehirdetés az első időben szlovák nyelven, a múlt század 50-es éveiben bevezették a magyar nyelvet, s ettől kezdve felváltva magyar és szlovák nyelven, 1895-től csak magyar nyelven. A vallásos egyesületek közül: Evangélikus Nőegylet és az Evangélikus Énekkar működött. Tordas község a martonvásári közegészségügyi körhöz tartozott. 1908ban alispáni rendeletre a körorvos járandóságait a következőkben határozták meg: Lakáspénz 500 K. fuvardíj 468 K. Az orvos lakásán vizsgálati díj 50 fillér. Látogatási díja: nappal 1 K, éjjel 2 K. A műtéti díjakat a 95038/VI. a. számú BM rendelet szerint állapították meg. 1912 júniusában dr. Varga István körorvos, évi 106 korona fuvarátalányt kért. A községi szegényeket a szegényházból 1910-ben a kolera miatt kilakoltatták és a szegényházat járványkórházzá kellett átalakítani, s így a községi szegények lakás nélkül maradtak. „Tekintettel arra, hogy a járványkórházzá való átalakítás tetemes összegbe került. A községi képviselő-testület úgy határozott, hogy a szegényeket bérelt lakásban fogják elhelyezni, ezért utasították a község bíráját, hogy a községi szegények részére lakást béreljen ki." A főszolgabíró 1911 márciusában utasítást adott, — mivel a kolera újabb fellépésétől lehet tartani, — járványkórház építésére. A községi képviselő-testület hajlandónak mutatkozott a járványkórház építésére, de a költségek ismeretének hiányában nem határozott. Ugyanez év júniusában a főszolgabíró ismét sürgeti a járványkórház építését, s erre a célra a képviselő-testület a község bankba elhelyezett tőkéjéből 5000 K-t, a költségvetés terhére 600 K-t szavazott meg. 1911 decemberében tekintettel arra, hogy ,,az építéshez szükséges anyag ára és a napszámbérek napról napra emelkednek", fentieken kívül újabb 1500 K-t szavaztak meg. A járványkórházi határozatot a vármegyei törvényhatósági bizottság 1912-ben hagyta jóvá. A járványkórház nem valami maradandó anyagból készült, mert már 1917-ben a „községi kórház falai bedőléssel fenyegetnek". A képviselő-testület utasította az elöljáróságot, hogy a kórház falát hozzák rendbe, öt évvel később elhatározták, hogy a kórház falát szentgyörgyi kővel erősítik meg. 1931-ben újra napirendre kerül a járványkórház, mikoris elhatározták, hogy a járványkórházat lebontják és belső felszerelését eladják, s abból fedezik a bontás költségeit. A járványkórházat a vármegyei főjegyző a helyszínen megvizsgálta és megállapította, hogy az életveszélyes. Erre a képviselő testület úgy döntött, hogy járványkórházat lebontja, s — a kő kivételével — minden használható anyagot elad és új helyen fogja a járványkórházat felépíteni.