Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Lencsés Ferenc: Tordas

I. Lipót császár és király a győri káptalan tudtára adta, hogy 1697 nyarán örök jogon történt alábbi vagyonátruházáshoz hozzájárulását adja és elrendeli birtokba iktatásukat. Nemes Nagy János és nemes Mariassik János, mint eladók a Fejér vármegyében fekvő Tordas, Kálóz és Gyúró praediumokat, valamennyi tartozékukkal együtt nemes Sajnovics Mátyásnak, Győr megye jegyzőjének és nemes Balogh Jánosnak, feleségeiknek, utódaiknak és örököseinek örök jogon eladták, s tulajdonjogukat reájuk átruházták. A király a két vevőnek és családjuknak örökös adományként átengedte azokat a királyi jogokat, amelyek őket a magyar törvények szerint megillették, amint erről a király a kedvezményezettek felé külön kiadott donációs levélben rendelkezett. Elrendeli, hogy Sajnovicsot és Baloghot, valamint feleségeiket a szokásos és törvényes formák között iktassák be fenti három helység birtokjogába. Az ellentmondók számára jelöljenek ki határnapot, mikoris ellentmondásukat indokolják, végül a káptalan a szokásos módon tegyen jelentést a beiktatási eljárás lefolyásáról és az ellentmondókról. A kirendelt királyi megbízott, Miskei István Fejér vármegye alispánja és Tarrodi János kanonok 1699. december 20-án jelentek meg a helyszínen. Előzetes meghívások alapján a beiktatáson megjelentek: nemes Tarrodi György, a tatai harmincad hivatal exactora, továbbá Vál faluból nemes Bíró István és Sücs (Szűcs) István, valamint onnan három jobbágy, két gyúrói jobbágy, 5 jobbágy a jezsuiták komáromi rendházfőnökének megbízásából, Tárnokról Szapáry Péter 4 megbízottja, Tabajdról ketten és Balogh János egy jobbágya a tabajdi birtokrészből. Miskei István alispán, a győri káptalan közhitelű tanúja jelenlétében a királyi mandátumnak megfelelően a kedvezményezetteket beiktatták a fenti három praedium birtokjogába. A beiktatást követő napon megjelent előttük nemes Fekete György, a jezsuiták komáromi rendházának jószágigazgatója és Pahy János, a komáromi jezsuiták rendházának nevében a beiktatásnak ellentmondanak. Ugyanezen a napon megjelent báró Kurcz (Kurtz) János Ignác, budai kamarai adminisztrátor, aki Kollonits Lipót, bíboros hercegprímás nevében, majd a királyi udvari magyar kamara nevében jelentett be ellentmondást, mivel a fenti három praedium új szerzeményi területre esik, ezért a király udvari magyar kamara előzetes tudta nélkül nem ruházható át senkire. Tizenötöd napra a királyi személyes jelenlét bírósága elé idézték, hogy kellőképpen megindokolják ellentmondásukat. A káptalan előtt 1700. január l-jén jelent meg nemes vásárhelyi Nagy Ferenc, a báró Hochburg család jószágigazgatója, báró Hochburg Domokos nevében ellentmondást jelentsen be a beiktatás ellen és ünnepélyes tiltakozást. A bíróság az ellentmondást meghallgatta. Az ellentmondásra kijelölt 15 napos határidő lejártával a káptalan a beiktatásról a jelentő levélét a királynak elküldte. A vármegye 1702. június 19-én Sajnovics Mátyás és Balogh János megyei birtokosokat eltiltotta Tordas-, Felcsút-, Sávoly-, Kálóz- és Martonvásár-puszták használatától, mert az új szerzeményi bizottság előtt nem igazolták birtokjogukat. A kiküldött biztosnak bemutatták 1697. március " " ' 20 FMTÉ 22. 305