Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Lencsés Ferenc: Tordas

27-én kelt igazolásukat, ha megidézik őket az új szerzeményi bizottság elé, készséggel engedelmeskednek és nem mulasztják el birtokjogukat igazolni. A régi község a török hódoltság alatt elpusztult. A törökök kiűzése után a község földesura, Sajnovics Mátyás a 18. század elején a tordasi és kálozi birtokait Felvidékről jött telepesekkel népesítette be. Az új hon­foglalók főleg Nyitra, Turóc és Pozsony vármegyékből jöttek. Varga Lő­rinc és Juhász István vezetése alatt a földesúr 1713. március 6-án kelt le­vele szerint engedélyt adott a letelepedésre: „Én alább megirtt, adom értésére mindenkinek a kiknek illik, hogy Kálozi és Tordasi Nemes Fejérvármegyében lévő Pusztáimat, az alább megirt mód szerént engedtem meg-szállani Varga Lőrinznek, Juhász Istványnak és több Társainak az kiknek tudnia illik kedvek lészen reájja jönni. Elsőbben is: Ami a Szőllő Hegyet illeti, 6 esztendeik való szabadságot engedtem nékiek, addig semmit sem tartoznak adni, eltelvén pedig a hat esztendő, mindenik szőlősgazda a mustyából szüretkor hegyvám helyett kilencedik akóját igazán kiadja. 2- szor Hogy épülhessenek és gyarapodhassanak, három esztendeig sem robottal sem adóval, se pedig dézsmával nem fognak tartozni, hanem szabadságban fognak élni. Eltelvén pedig a három esztendő, a marhás emberek esztendőt által marhá­jukkel magán: 20 napot, az gyalogok pedig tizenkét napot négy ízben az esztendő­nek négy részein tartoznak szolgálni. Pénzbeli fizetést pedig 2 forintot adni a mar­hások. De az gyalogosok semmit sem pénzül aztán a marhásoknak is elengedtem a pénzbeli adót. 3- szor Ami a malmot illeti, azt most felfogom építtetni, de úgy, hogy a töltésé­ben illendő segítséggel legyenek és a fölrovásában és addig birja ameddig pénzemet ki nem veszem belőle, ha pedig fele reá teendő költségemet leteszik, azontúl a harmada a falué, harmada enyém, harmada a molnáré lészen mindenkor. A köve és vasa pedig s közösből 'teljék ki, mint most, mint azután jövendőben pedig a Fa­lu építtetése és gondviselése alatt lészen, többször épületben nem concurrálok. 4- szer a korcsma a lakosoké legyen ugy mindazonáltal, hogy jövendőben ami kilencedem esik s addigh is illendő áron aequivalenst a szabadság után a csapra bevenni és kiárultatni obligátusok lesznek. 5- ször Mindenféle vetésbül és haszonbul a kilencedet igazán kiadják és Győré felszolgáltassák. 6- szor A nemes vármegyén véghez viszem, hogy a szabadság idejéig portióbéli fizetésbül is szabadosak legyenek. 7- szer Vallásokon lévő prédikátort szabadon tarthatnak magoknak, én tőlem legkisebb háborgatása nem lészen. 8- szor Ami a mészárszéket illeti, az is a falu számára lészen, hanem a marha­nyelv énnekem járjon. Mind ezeknek oiagyobb bizonyságára, hogy a Szalandók tudják magokat mihez alkalmaztatni, adtam ezen saját kezem Írásával és Petsétemmel meg-erősített Le­velemet. Sz. Péteren Mártius Havának 6.-ik napján Anno 1713. (L. S.) Sajnovics Mátyás. P.S. A mi a molnárt illeti a Szántásából, Vetéséből kilentzedet nem-fog-tartoz­ni, de ellenben a Malomra szorgalmatos gondot viseljen és Építtendő Majorom­ban segétséggel lenni s mestersége szerént foveálni tartozzék.'' A megyei összeírás szerint az újra telepített községben 10 jobbágy, 11 zsellér és 3 hazátlan zsellér talált otthonra. Sajnovics Mátyás kérésére az újra telepített Tordas lakói, mivel más megyéből települtek át még egy év adatik, mikor is minden rendes és rendkívüli megyei tehertől mentesülnek. Az 1720. évi összeírás szerint 4 egész telkes jobbágynak és 14 féltel­kes zsellérnek 277 mérő szántója és 33 kocsi rétje van. A szántóföldet két

Next

/
Oldalképek
Tartalom