Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Buzási János-Dani Lukács: Kápolnásnyék

Az 1908. évi községi póíadó kivetésének alapjául szolgáló állami adó összege 37 115 K volt. Erre 8485 K (az állami adó 22,3%-ának megfelelő) pótadót vetettek ki.

143 Ez szorosan vett községi célokat szolgált. Mértékét a képviselő-testület állapította meg. Mindezt összevetve, a községi pótadót és más közterheket is figyelembe véve a község lakóira nehezedő terhek végösszege 62 710 korona volt. Így alakult ki — a már említett —, egy főre eső 30,90 K átlag. A község összes bevétele ekkor 9096 K, amelynek legjelentősebb tétele (8401 K) közjogi és közigazgatási eredetű. Mellette jelentéktelen összegű az ingatlanokból (188 K) és az üzemekből (265 K) származó bevétel. Az ehhez járuló — közmunkaváltságból származó — bevétellel növelt összeg alkotja a község összes jövedelmét. A kiadások között — a bevételhez hasonlóan — a közjogiak és közigazgatásiak jelentik a legnagyobb (5029 K) tételt. Mellette legszámottevőbb a közlekedésre (utak, hidak, átereszek, stb. fenntartására) fordított (914 K) összeg. Vele csaknem azonos (900 K) a közművelődésre történt előiránj'-zat. A közegészségügyre 788 koronát szántak. A kiadások főösszege; 9018 K volt. A községnek ekkor adóssága nem volt. Kápolnásnyék az évtized végén a járás (Aba és Lovasberény után) harmadik legtehetősebb községe. A községi alapok koronában kifejezett összege, értéke: 10 519, amelyhez még a község által kezelt 448 korona értékű idegen alap tartozott. (Kápolnásnyék a járásbeli községi alapok közel 9%-ának birtokosa volt.) A községi vagyon összetételében az ingatlanoké (6600 K értékben) a meghatározó szerep. E mellett — a község földbirtokviszonyaival összhangban — mindössze 2 kat. hold állt községi tulajdonban. (Kataszteri tiszta jövedelme 14 aranykorona, becsült forgalmi értéke pedig 2200 K.) Kápolnásnyék a székesfehérvári járás azon kevés számú községei közé tartozott, ahol nemcsak a községi földtulajdon volt minimális, de mind a volt úrbéres, mind a közbirtokosssági vagyon ismeretlen.

143 A birtokmegoszlás, illetve a közteherviselés aránytalan megoszlásából származó problémák mellé századunk második évtizedében a háború okozta gondok nehezedtek a község lakosságára. A falu felnőtt férfi lakosság több mint 60%-a (mintegy 400 személy) katonai, illetve frontszolgálatot teljesített.

144 A bevonultak egyötöde (78 fő) hősi halált halt, 14 hadiözvegyet és 24 árvát hagyva maguk után. Míg a fronton a megsemmisülés, itthon a nélkülözés veszélye fenyegette a mundérba öltözötteket, illetve azok lerongyolódó hozzátartozóikat. A munkából hiányzó férfi munkaerőt az asszonyoknak (és részben a gyerekeknek) kellett pótolniok. Nekik kellett megküzdeniök a közellátás hiányosságaival, az egyre brutálisabbá váló rekvirálásokkal, s amíg bírták, a kétszázat, illetve (igával) az ötszáz napot meghaladó közmunka kötelezettséggel, a pénz elértéktelenedéséből származó nehézségekkel. A hadisegélyek elégtelenségéből és elmaradásából adódó gondokkal. A háború utolsó éveiben szinte egyöntetű volt a vélemény mind a hosszas és súlyos következményekkel járó vérontás elítélésében, mind a háborúból történő kibontakozás helyi teendőivel kapcsolatban. 1918. november 16-án — a népköztársaság kikiáltásának napján Vági István járt a községben.

145 Ekkor vette kezdetét a helyi szociáldemokrata szervezkedés, amely a század elejei elégedetlenkedők soraiból nyerte tagságát. Tíz nappal később a mezőgazdasági proletárok mellé a kisgazdák és szellemi dolgozók is fölsorakoztak.

146 A községháza tanácstermében tartott gyűlésükön, Haász Kálmán helyzetértékelését meghallgatva, úgy döntöttek, hogy valamennyien belépnek a szociáldemokrata