Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)
Farkas Gábor: Pusztaszabolcs
mind vagyonváltságos földek. Az OFB által keresztülvitt földbirtokrendezési eljárás csak 1932-ben (15,062/1933 számú ítélettel) lett befejezve. A vagyonváltságos földek a Fould-Springer Mária és Hirsch Alfrédné birtokából lettek kiszakítva. A közlegelőt is vagyonváltságos földből alakították ki. Földek műveletlenül nem maradtak. A földeket lóval művelik, igával nem bírók mással szántatják föl, kat. holdanként 10 pengőért. A napszámosok rendesen a Springer uradalomban kaptak alkalmazást, más községbe napszámba nem járnak el. A munkásszerződéseket tavasszal szokták megkötni, a munkásokat arató gazdák toborozták össze. A szerződéseket fennakadás nélkül teljesítették. A munkások munkahelyükről naponta hazajártak. Summásmunkára azonban a napszámosok nem vállalkoztak. A vitézi telkek száma 13 volt. Valamennyi legénységi telek, egyenként 15 kat. holdas területtel. A vitézi telkeket vagyonváltságos földekből alakították ki 1924-ben a 9643. sz. OFB-ítélet alapján. Vitéz telkes volt: Ákosfi Mihály, Deák István, Ete Mihály, Fornai István, Futó Jakab, Kádár Mihály, Kerék János, Rácskai János, Sereg József, Szántó Pál, Szíjgyártó Ferenc, Talár András és Tóth Ferenc.™ Az uradalmi cselédek 31, a vasutasok 37, a napszámosok 17, a törpebirtokosok 8, a kisbirtokosok 2, a kereskedők, iparosok, ipari munkások pedig 5%-át alkották a lakosságnak. A lakosság elég nagy részét kitevő napszámosréteg a gazdasági válság idején hatósági segélyezésre szorult. 1931 telén ínségakciót bonyolított le a község. A szegény pénztár vagyonából iskolai jótékony célra 100 pengőt, szegények megsegítésére karácsonykor ugyancsak 100 pengőt utaltak ki. 1931 őszén 100 mezőgazdasági földmunkás volt ellátatlan, akiket hatósági úton élelmeztek, ruháztak. 1937 nyarán keletkezett községi helyzetjelentés szerint a pusztaszabolcsi lakosok között nincs földigény. Amennyiben a Springer uradalomból még földet osztanának, úgy azt az itteni lakók között nem lehetne elfogadtatni. Csakis új lakosoknak, főleg telepeseknek lehetne a földeket kiosztani. Az 1937-ig kiosztott házhelyeknek kb. fele, még nem épült be, a vagyonváltságos földek közül pedig sokat elhagytak tulajdonosaik. Rigó Pál 1934 őszén a „Grófi csapás" melletti 1000 négyszögöles ingatlanáról lemondott, mert az állami terheket és az évi váltságösszeget nem tudta fizetni. Az ingatlant a község saját céljaira megvette, amelyért 100 pengőt adott Rigó Pálnak. 50 A lakosság fele 1930-ban napszámos és aratómunkás. Kis- és törpebirtoka 315 családnak volt, akik 1433 kat. holdat műveltek. A 10—25 holdas gazdaságok száma 10, és ezek 168 holdat műveltek. 25—50 holdat 7 család birtokolt, 216 kat. holddal. Űri birtok 2 volt 300 holddal, és 2 család birtokolt 5943 hold területet. Lakott külterületeken az alábbi házak álltak: Űjszabolcson 300, Szabolcspusztán 16, Györgymajorban 4, Csongrádpusztán 5, Nándormajorban 3, Gulyaakolmajorban 1, Tivadarmajorban 1, Téglaháznál 1, Felsőcikolán 3, Ludovikamajorban l. 51 A községben a kisipar és a kiskereskedelem,a helyi szükségletek egy részét tudta kielégíteni. Szikvízüzeme a Hangya Szövetkezetnek volt, amely szódavizet szállított a vasúti étteremnek és a Sági-féle kocsmának. A gyártáshoz artézi vizet használnak fel. A gyártáshoz használt vizet 1928-ban vizsgálták meg.
