Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Farkas Gábor: Perkáta (Kisperkáta)

Perkátát a szovjet csapatok 1944. december 7-én foglalták el. A harci cselekménynek azonban nem volt vége. 1945. január 21-én a német ellentámadás során Perkáta a kezükre került, majd a németek kihasználva az itteni terepviszonyokat, egységeiket gyülekeztették, rendezték, majd felkészítették őket a támadásra. Már 21-én Perkátára vontak vissza egy páncélgránátos zászlóaljat, amely az adonyi irányú támadásban vett részt. Január 27-én Perkátán keresztül indítottak támadást Dunapentele irányában a német páncélosok, melyben az 1. páncélos hadosztály fő erői, a 24. páncélos ezred 1 Párduc-osztálya vett részt. Ez a támadás nem sikerült, így 29-én két német harccsoport ismételte meg a támadást, melyet a Perkátától északra felállított német tüzérség támogatott, miközben az egységek a községből előrenyomultak. A német támadásra szovjet páncélos ellenlökéssel válaszoltak, és ezzel három napig tartó súlyos küzdelem vette kezdetét. A szovjet harckocsik 29-én délben német egységeket Csiribpusztáig szorítottak vissza, egy másik német harccsoport Sziliamajort vette birtokba és Galambospusztát, ahol védelemre rendezkedtek be, és az éjszaka feltöltött szovjet egységek 30-án 8—13 óra között szívós páncélosütközetet vívtak a németekkel. Ezzel a csatával sikerült feltartóztatni a német kitörést a Dunához. Ugyanis a támadó német 1. páncélos hadosztály mögött a perkátai országutat a szovjet csapatok elfoglalták, így utánpótlást a Szilia-Galambos-Csillagmajorban lévő egységeikhez nem tudták eljuttatni. Ezt észlelte a német parancsnok és visszafordult Galambosról, áttörte az utat elzáró szovjet védelmet, amely Mélyvölgypusztánál volt, és az éjszakát Perkátán töltik. Itt feltöltötték az alakulatokat, és a támadást január 31-én újra kezdték. Ezen a napon a németek eljutottak Dunapenteléig, ahol egyébként egy páncélgránátos zászlóalj volt bekerítve. A szovjet csapatok hamarosan visszatértek Perkáta körzetébe. Március 7-én ismét német támadás veszélyeztette a falut. Ezt a tényt az is jelezte, hogy 8-án Szolgaegyházáról, a szeszgyári telepről, továbbá Seregélyesről menekültek érkeztek Perkátára. Ezt a támadást még a vasútvonal előtt, lényegében Felsőszolgaegyházánál sikerült felfogni. Ez a település ekkor pusztult el. A menekült lakosság március 22-én hagyta el Perkátát, és tért vissza saját falujába. Március 22-től az élet megindulásának jeleit már lehet tapasztalni a községben. Létrejöttek a népi szervek, amelyek a demokratikus átalakulás vezetését vállalták. A demokratikus politikai pártok közül az MKP szerveződött meg elsőízben, és csak április 10. tájban bontott zászlót a Kisgazdapárt, amelynek hívei voltak a felszabadulás előtt is a községben a kisbirtokosok között. A Nemzeti Parasztpárt a földhöz juttatottak körében volt népszerű, a Polgári Demokrata Párt azonban elenyészően kevés embert tudott megnyerni. Április 23-ig a 7 tagból álló Nemzeti Bizottság több intézkedést hozott. A legfontosabb teendők között elindította a földosztást, megszervezte a községi közigazgatást. A község élén P. Horváth Mihály bíró állott,