Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Farkas Gábor: Perkáta (Kisperkáta)

helybeli agrárszocialistáknak adjanak vele legális szervezkedésre lehetőséget. Mivel azonban a takarékmagtár egyesületnek mindössze 3 földmunkás volt. tagja, és a többiek kisbirtokosok voltak, így a hatóság működése ellen akadályt nem gördített. Helyi ellentétek következtében 1876 május elején lemondott állásáról a községi bíró, és helyébe Zimmermann Jánost választották meg. 1888—1890-es években a községi bíró, Moker Gáspár volt, a törvénybírói tisztet Faragó Gergely töltötte be, elöljárók pedig Sila István, Medgyesi József, Faragó György, Ujfalussy György, Horváth István, Padicsek Mihály, Somogyi József és Simicza Mihály voltak. A 19. század utolsó évei nagy társadalmi mozgalmakat hoztak Nagyperkátán. A kisbirtokos parasztság a függetlenségi eszmék követését tartotta szem előtt a dualizmus évtizedeiben. 1899-ben felmérték a perkátai választópolgárság politikai hangulatát. Ekkor azt állapították meg, hogy a 245 választópolgár erősen függetlenségi érzelmű, és a plébánossal is állandó viszályban él, annak néppárti magatartása miatt. Egyedül a községi jegyző befolyására lehet számítani, aki a hivatali kapcsolatokon keresztül elérheti, hogy a következő országgyűlési képviselő-választások idején Nagyperkátáról 80 főnyi szavazatot kapjon a kormánypárt. 1901. szeptember elején Nagyperkátán ültek össze a választói kerület függetlenségi párti vezetői. Az ülést Csontos Andor elnök vezette le. Megállapodtak abban, hogy a Kossuth-párti Koller Tivadar, alapi nagybirtokos induljon a képviselő-választáson. Az ülésen résztvettek az ercsiek is, akik az Ugrón párti Bardák Lajost kívánták volna indítani a választáson, de a többség leszavazta őket. A pártvezetőségi ülés után 250 függetlenségi szavazó részvételével tartottak népgyűlést Nagyperkátán. A község a rácalmási választói körzetbe tartozott. 1905. január 12-én azt állapították meg a nagyperkátaiakról, hogy „mindnyájan az ellenzéket követik, s itt a januári választásokon a kormánypártnak keresnivalója nem lesz." A kisbirtokosok meglehetősen erős politikai mozgalma mellett a század utolsó éveiben zászlót bontott az agrárszocializmus. A hatóság Nagyperkátát az agrárszocializmus egyik Fejér megyei bázisfalvának tartotta, ahol nagy tömegű földmunkás élt. 1898. január 27-én érkezett a hír a Vármegyeházára, hogy Nagyperkátán Moker János és több társa munkáskör alakítását tervezi. Moker el is készítette a kör alapszabályzatát. A község megállapította, hogy a szervezkedők a községben zajló agrárszocialista mozgalom vezetői, akik az aratómunkásokat visszatartották a szerződések aláírásától. Február 6-ára a perkátai piactérre az agrárszocialisták népgyűlést hívtak össze. A gyűlésen meg akarták tárgyalni a földmunkások helyzetének javítását, a munkásvédelmi törvények tervezetét, és külön pontban kívántak foglalkozni a szociáldemokraták politikai törekvéseivel. A munkáskör vezetősége illegálisan meg is alakult. Ennek könyvtárosa, egy Vukovics György nevű ember lett volna, aki állítólag emberölés miatt 10 évet ült börtönben. Az adonyi főszolgabíró ebbe a ténybe kapaszkodva tudott elutasító javaslattal élni a főispánon keresztül a belügyminiszternél. A főszolgabíró még valahonnan megtudta azt is, hogy a perkátai munkáskör vezetői az alapszabályhoz a szempontokat a fővárosból kapták, és innen érkeznek rendszeresen hozzájuk az instrukciók is. A kör