Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Farkas Gábor: Perkáta (Kisperkáta)

ni a tartozás kifizetése elől. A közgyűlés megbízta a vármegyei ügyészt, hogy adjon jogi segítséget a kölcsönzőnek, hogy pénzét bármilyen törvényes úton szerezze vissza. A pénztelenség évtizedekig gond Perkátán. 1843-ban jó pár ezer forint adót töröltek el, mivel remény sem volt arra, hogy az adósok azt kifizetik. 1831 áprilisában pedig azt állapították meg, hogy az elhagyott perkátai jobbágytelkek még mindig üresen állnak, mert az országos kihirdetésre nem jelentkeztek. Ebben az évben, nyáron az országos méretű kolerajárvány elérte Perkátát is, ahol ennek nyomán népmozgalom kezdődött. A több évtizedes nyomorúság a lakosságot a földesurak és a hatóság ellen ingerelte, amely a járvány ideién a felszínre jutott. A perkátaiak azt állították, hogy az orvosok, az urasági tisztek megmérgezték a kutakat, hogy a nép elpusztuljon. A lakosság nem volt hajlandó a patikaszereket sem átvenni, mert azokban is rosszhiszeműséget látott. A székesfehérvári egyházmegye „egy rácul jól beszélő papot" helyezett Perkátára, akinek feladatul adták, hogy a lázongást szerelje le. 1335-ben a skorbut szedte áldozatait a faluban. Stáhly György tisztiorvos szerint a betegség oka a lakosság igen hiányos táplálkozásában keresendő. A közgyűlés felszólította az uradalmat, hogy az éhező lakosságon élelmiszer-juttatással segítsen. 1841-ben felmérték Perkátán az iskolai viszonyokat. Ekkor Nagyperkátán 526 iskoláskorú gyermek volt, de iskolába csak 140 járt közülük. Az iskolaépület tágas, egykori uradalmi létesítmény volt. Az iskola fenntartója a földesúr, aki 100 váltóforint alapítványt is tett az iskola javára. Ennek kamataiból iskolai felszerelést pótolnak. Két tanító volt: Richter János és Till János. Tantárgy az írás, olvasás, számolás, vallástan. Az iskolát a helyi lelkész felügyelte. Kisperkátáról azt tudjuk, hogy iskolaépület ekkor nem volt, a tanítást egy cselédházban végezték. A tanulók száma 30. ebből télen 15 fiú, 10 leány látogatja az oktatást. Az iskolával kapcsolatban minden kiadás a cselédeket terhelte. A tanítót a földesúr nevezte ki.

9 1848—1849 mozgalmas években a jobbágyság permanens mozgásban volt. A jobbágyság és zsellérség a márciusi törvényekből saját sorsának gyors megváltoztatását remélte. A falu elesett helyzete ekkor is nyilvánvaló. Az 1848. március 1-jei megyei kisgyűlésen azt állapították meg, hogy Perkáta adótartozása tovább emelkedik, és az elmúlt évi tartozások kifizetésének szorgalmazása eredményt nem ért el. A kisgyűlés ismét deputációt küldött a faluba, hogy a szegénység okát derítse fel. Amint a márciusi események híre megérkezett Perkátára, szinte azonnal népmozgalmat észleltek a hatósági és az uradalmi emberek. A nép szembeszegült a földesúri jogokkal. Például a községben április második felében 15 kocsmát nyitottak. Szolgabírói utasítás ment a faluba, hogy a kocsmák működését nem engedélyezik. Ennek ellenére az italmérést nem szüntették meg. A kastély előtt nagy népcsoport gyűlt egybe, 16* 243