Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Farkas Gábor: Perkáta (Kisperkáta)

amely az uradalmi levéltárból az úrbéri viszonyokra vonatkozó iratok kiadását követelte. A zavargások több héten át tartottak, ami a közbiztonságot is veszélyeztette. Ezért 1848. május 5-én a „rendreügyelő bizottmányt" és a katonaságot Adonyból Perkátára rendeltek. Mindenesetre azt feladatul kapták, hogy a mozgalmat — ha lehetséges — békés úton igyekezzenek leszerelni. Zlinszky István alispán május 7-én jelentette a belügyminiszternek, hogy a perkátai mozgalmakat néhány részeges alak idézte elő, akiket megfékeztek, így a mozgalomnak politikai háttere nem volt. Az alispáni jelentés azonban nem fedte a valóságot, mert a mozgalom ereje nem csillapult. 1848. szeptember elején Petráss Pál szolgabíró az újoncösszeírást nem tudta végrehajtani, mivel ebbeli tevékenységében a lakosok meggátolták. Szeptember 25-én Velencére Perkátáról 1339 kenyeret szállítottak, majd október 6-án Sárkeresztúrra az Eszterházy László parancsnoksága alatt lévő tábornak 20 akó vörös bort adott a perkátai uradalom, másnap pedig a seregélyesi táborba 45 db birkát, 400 kenyeret vittek az uradalomból az ott állomásozó kecskeméti felkelőknek. Később is az uradalom élelmezte az átvonuló és pihenő egységeket Perkátán. Ekkorra már néhány perkátai embert, — „akik a forradalmat lázító szándékkal akarták a maguk javára fordítani", — elfogattak és a vármegye börtönébe zárattak. Mivel a perkátaiakért kezességet vállaltak, ideiglenesen szabadon bocsátották őket. 1849. január végén az osztrákok az egész megyét elfoglalták. Gyulai Gaál Eduárd cs. kir. biztos meghallotta, hogy néhány perkátai embert politikai okokból a megye forradalmi kormányzata börtönbe záratott, intézkedett, hogy engedjék őket szabadon. A királyi biztosnak tudomására hozták, hogy a foglyok szabadlábon vannak. Ekkor Petrisevics horvát ezredes kérette magához a perkátai lázadókat. Ez 1849. február 3-án történt; néhány nap múlva a földesúrtól követelték Perkátán, hogy a telkekhez kender- és káposztásföldeket csatoljon. A földesuraság (Győry Ferenc) azonban ezt megtagadta, mondván hogy 1325-ben az úrbéri perben a lakosoknak ilyen jellegű követeléseik már voltak, de azokat elutasították. Az úrbéri járandóságok között nem is szerepel ilyen földek utáni szolgáltatás. 1848—1849-ben Perkáta lakói meglehetősen közömbösek a nemzeti ügy iránt. Ennek legfőbb oka az évtizedek óta tartó nagy nyomorúság. A falu képviselői a megyei bizottmányban a községi bíró, (Faragó János) továbbá a jegyző és Győry László földesúr voltak. 1349 májusában újra összehozott megyei bizottmánynak ismét Győry László, Farkas János és a katolikus segédlelkész lett a tagja, azután a bíró és a jegyző. A faluban 1849-ben császári katonaság is állomásozott: így április 23-án egy ulánus szakasz, és a későbbiekben a hadsereg-főparancsnokság főhadiszállásának biztosítására kisebb-nagyobb egységek voltak itt és a környező falvakban, majorokban. 1848—1849. évi perkátai eseményekre Vadász János községi bíró naplójából is kapunk adatokat. A naplóról Major Mátyás perkátai tanító és Blandl György esperes-plébános által készített községtörténet tesz említést. Eszerint a községből önkéntesek vonultak be a katonasághoz,