Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)
Buzási János-Dani Lukács: Kápolnásnyék
zású kereső szerepelt. A felsoroltakon kívül 4 asztalos, 3 bőriparos, (toll-, sörte- és szőrgyűjtő), 1 papíriparos, 2 kőműves és 2 ács található az ipari keresők között. Közülük 49 önállóként, kilencen segítő családtagként, 37-en segédként, illetve munkásként, 16-an tanoncként és 3-an szolgaként tevékenykedtek. Ide sorolták a 3 iparban foglalkoztatott tisztviselőt is. Kápolnás-Nyék-Pettend lélekszáma a századfordulón 2028 fő. 13 A lakosság 99%-ban magyar. Kereken 1%-ot alkotott a más nemzetiségű lakosság, akik közül 10 volt a német, 8 a szlovák, 1 a horvát és 1 egyéb származású, illetve anyanyelvű. Fél évszázad alatt jelentős módosulás történt a község felekezeti megoszlásában. A római katolikus népesség 55%-os arányával abszolút többségre tett szert. Az 1124 katolikus mellett 762-re, csaknem egyharmadra (37,6%) esett vissza a századközepi református többség. Ennek konkrét okai nem ismertek. Feltételezhető, hogy más — hasonló összetételt mutató, illetve aránymódosuláson átesett, Fejér megyei községekhez hasonlóan — itt is, alapvetően, a beköltöző és mind népesebbé váló uradalmi cselédségnek volt szerepe az arányok módosulásában. A két nagy felekezeten kívül 20 evangélikus és 1 unitárius vallású személyt mutattak ki a községben. Figyelemre méltó viszont a 6%-ot elérő izraelita felekezet jelenléte. A zsidóság megtelepedése, illetve érvényesülése a község kedvező földrajzi fekvésének, a múltszázadi emancipációjuknak tulajdonítható. Az előbbi a gazdasági megerősödésüket, az utóbbi gazdasági és közéleti térhódításukat tette lehetővé. Helyben is. A századvégen Nyék a környékén lakó zsidóságnak anyaegyházává (anyakönyvező helyévé) vált. Az ekkor már több mint százéves múltú református anyaegyház mellé fölzárkózik a római katolikus egyház is. (Bár az anyakönyvezés még sokáig Velencén történik, templomépítésre pedig csak századunkban került sor.) A kis létszámú evangélikusság a tordasi anyaegyházához tartozott. Mind a négy felekezet külön-külön l-l osztállyal működő elemi iskolát tartott fenn. 12 '* Valamennyi egyházban a hitbuzgalmi tevékenység mellett kulturális nevelő tevékenység folyt. A szociális munkának pedig több évtizedes hagyománya volt. 125 Már a múlt század hatvanas éveiben Segély Egylet alakult a községben, amely változó nagyságú, de évtizedek alatt gyarapodó tagsággal rendelkezett. (A nyolcvanas években 350 körüli létszámmal.) A századfordulón — a község gondoskodása mellett — a „Kégl-alapból" is történt segélyezés. Egyébként visszatérő forrásként szerepeltek a községben tartott rendezvények, farsangi bálok bevételei, amelyek túlnyomó részben jótékonysági célokat szolgáltak. A rendezvényekről szóló beszámolók időnként helyet kaptak a megyei sajtóban is. Egyes helyi egyesületek nemcsak bizonyos érdeklődési, foglalkozási megoszlás alapján szerveződtek (mint például az Olvasókör, a század hetvenes éveiben), hanem kifejezetten a község szociális rétegezettségét szem előtt tartva is. Az Olvasókört (a nyolcvanas évek elején) a „NyékVelencei Vegyes Ipartársulat" létrejötte követte. Változó taglétszáma és viszonylag szűk tagsága (amit a községközi szervezés tanúsít) összefogása tette lehetővé, hogy a helybeli iparosok ne csak érdekük védelmére, hanem ezen túlmutató közművelődési feladatok megoldására is vállal-
