Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Buzási János-Dani Lukács: Kápolnásnyék

kozhattak. A hetvenes és nyolcvanas évek fordulóján a helyi intelligencia jobb módú tagjai a „Nyék- Velencei Casino"-t alakítják meg. Itt elsősorban a két község középbirtokosai adtak találkozót egymásnak. A zárt jellegű kaszinó tagsága 30—40 körül mozgott. A szervezettségig el nem jutott falusi szegénység gyülekező és szórakozó helyei a korcsmák voltak. Ezekből a helység minden 150—200 férfi lakosára jutott l-l. Időnként a társadalom kitaszítottjai vagy munkában megvénült tagjai számára is gyakoroltak kegyet a tehetősebbek, vagy a hatalom hivatalosai. A helyi sajtóból arról értesülünk, hogy a nyolcvanas évek elején gróf Nádasdy Ferenc helyi kasznárjához, Lányi Gyulához, levelet küldött Lampert István, ,,a híres betyár.

120 Kérte a „Tees urat" hogy hatodmaga számára egy kis vacsorát, egy kis pálinkát, és hozzá 25 vagy 30 forintot legyen szíves küldeni, „mert igen nagyon megvagyunk szorulva." És éppen Szilveszter volt. A „téns úr" nemcsak a kérést teljesítette, hanem fogadta is a betyárt, és hosszasan elbeszélgetett vele. A lap maliciózusan jegyezte meg: „lehet, hogy még eljön (t. i. a betyár) minden akadály nélkül a nemes vármegye házához is, utólagosan szerencsés és boldog újévet kívánni". Az egyéni, „nemességében" vitatott gesztust a századvégen államilag intézményesített és széles körű gesztusok követték. A földmívelésügyi miniszter rendelete alapján, évente, munkában megőszült gazdasági cselédeket, napszámosokat jutalmaztak 100-100 koronával.

127 1898-ban a nyéki illetőségű Árpási András 60 éves béresgazdát és, 30 esztendei helyi munkája alapján, a „békés természetű" Bakos János, 62 éves napszámost, javasolták jutalomra. 1900 tavaszán Dirmits János gazdasági cseléd vette kézhez a 100 koronás jutalmat. A század utolsó harmadában bonyolított helybeli választások „példás rendben folytak" —, miként egy levélből kiderült.

128 Mégpedig „oly példás rendben, ... amellyel ritka kerület dicskedhetik". Mindez a csákvári kerület „tisztelt és szeretett szolgabírójának, Sárközy Aurél úrnak érdeme..." A szolgabíró választásban betöltött kulcsszerepe mellett szinte az eredmény is előre megjósolható volt. Egy századvégi levélből arról értesülünk, hogy Nyéken „a 67 választó közül csekély, — 1/101/10 — rész a függetlenségi és néppárti. A többi szabadelvű párti"

129 A kormány híve. A választójoggal rendelkező 67 személy a község felnőtt lakosságának még 6%-át sem érte el. A jogosultak a település jobb módú rétegéből kerültek ki. Kápolnás-Nyék-Pettend neve a század végén módosult. Az 1898. évi IV. tc. alapján Kápolnásnyék lett. Az országos községi törzskönyvbe fölvették Pettendet, amely a község része maradt. Kápolnásnyékhez ekkor a következő külterületek tartoztak: Nádasdy-puszta (eddig Gróf-tanya); Ferenc-major, Kollégium-tanya (korábban: Mérey-tanya); János-major (a volt Sárközy-tanya); Ménestanya (Luczhenbacher szőlőtelepe): Felső Pettend, Csikó-tanya, Adamajor (az egykori Kiskarolin-tanya) és Cseké-