Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Farkas Gábor: Perkáta (Kisperkáta)

Ezért döntött úgy uradalom, hogy úriszéket hív össze, ahol a szol­gáltatásokat rögzíteni fogják. Alapelvül kívánja elfogadni, hogy Perká­tán is a Fejér megye falvaiban érvényben lévő urbarialis regulációt fog­ja bevezetni, de figyelembe veszi azt a körülményt, hogy Buda, Pest, Székesfehérvár piacai és a dunai kikötők közel vannak, melyek az uradalom terményeit felveszik. Az első pontban rögzítették, hogy az egésztelkesnek 2 pozsonyi mérő vetőmagot befogadó területen szabják meg a beltelki állományt. A beltel ékbe számítják a házat, az udvart, a kertet, a kerthez tartozó területet. Ha ezen felül van még a beltelken más földterület, azt a kültelekhez fogják besorolni. A féltelkesnek 1, a negyedtelkesnek fél mérős beltelke lehetett. A továbbiakban kimondják, hogy az egésztelkes 36 hold szántóföldet kap, két nyomásban egyenként 18-18 mérős területtel. (Az egésztelkes beltelek 2 pozsonyi mérős volt.) Az egésztelekhez 6 szekér szénát termő rétet csatoltak. A telkes gazdá­nak jogában állott előzetes engedély alapján nádat verni. A faluközösség túl nagy számú állatot tartott. Az úriszéken meg­állapították, hogy ezen a területen a jobbágygazdák visszaéltek az uradalom engedékenységével, és nagy számú állatot tartottak a legelőn, a lakosok ezzel lehetetlenné tették az urasági állatállomány növelését, de e téren a gazdagabbak elnyomták a szegényebb sorsú jobbágyokat is. Ezért az úriszék szabályozni akarta a jobbágyok által tartható állatállo­mány darabszámát. Az állatokat csak a reguláció szerint kijelölt legelő­kön tarthatták volna. Kiderült, hogy a jobbágyok, — s azok közül is a gazdagok — fűbéres állatokat tartottak a legelőn. Az extraneusoktól fel­fogadott állatok legelőn tartásával a jobbágyok a földesúri jogokat bi­torolták, hiszen saját hasznukat szolgálták a fűbéres állatokkal. Az úriszéken a rendes házadó (a census ordinarius domalis) fizetését is támadták az uraság részéről: s kimondották, hogy ezután az egész­telkes 4, a fél- 2, a negyedtelkes és a házas zsellér, a más házánál lakó zsellér évi 1 forintot fizessen. Az igásrobotot a következőképpen kíván­ták szabályozni: az egésztelkes hetente 2 napot 6 ökrös szekérrel, a fél­telkes 6 vagy 4 ökörrel hetente 1, a negyedtelkes minden második hé­ten 4 ökörrel 1 napot szolgáljon. Az igásszekerekhez 2 munkaképes fér­fit kell kiállítani. A kisházasok robotja a gyalogmunka, amely évente 24 nap, a házzal nem rendelkező zsellér pedig 12 napot szolgáljon. A majorsági földek művelésében külön munkát szabtak meg. Az űriszéki határozat szerint a jobbágyok a robotkötelezettségen felül az uradalom által kijelölt területen az őszi és a tavaszi szántást kötelesek elvégezni és a kimért maggal bevetni. A jobbágyok számára eddig is több sérelmes pont került a regulá­cióba, az ezután következők pedig a jobbágyságot alapvetően az elsze­gényedéshez vezették volna, ha megvalósulnak. A szőlőmunkát, az ara­tást, a kaszálást, a hordási munkákat ugyanis mértéktelenül akarta igénybe venni a földesúr, s a heti két napot 1 napnak számította volna be. A zsellérek számára javasolták, hogy az évi rendes roboton felül aratni is kötelesek. Itt az Eszterházy-féle cseszneki úrbéres szerződésre hivatkoztak, amely szerint a szalma hordása, kazalba rakása a zsellérek kötelessége, de azt az évi robotba nem számították be. Kilencedet ter­ményekből és a vonatkozó törvények szerint előírt állatokból adtak. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom