Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)
Buzási János-Dani Lukács: Kápolnásnyék
birtokokon 145 a cselédek létszáma. Az ezer holdasoknál 32,5, a 100 holdon felülieknél 22 kat. hold munkálása jutott egy-egy cselédre. Nekik a keresők létszámának kétszeresét kitevő eltartott sorsáról kellett gondoskodniuk. Náluknál még elesettebb réteget alkottak (113 keresővel) a falu mezőgazdasági munkásai. 1 * 9 Foglalkoztatásuk rövidebb tartamú volt az év munkanapjainál, és főleg időszakokhoz alkalmazkodott. Közülük fiatalkorúakat (1900-ben kilencet) is alkalmaztak, a felnőttekénél jóval alacsonyabb bérért. A száz főt meghaladó kereső közül nyolc lakott saját házában. Valamivel kedvezőbb körülmények jellemezték a 12 főnyi kisbirtokos-napszámos réteget. Annyiban igen, hogy csekély földmennyiség birtokában voltak. De annyiban megegyeztek a nincstelenekkel, hogy megélhetésük a napszámok függvénye volt. Ezt földjük megművelésében nyújtott segítség (pl. igaerő) fejében is teljesíteniük kellett. A 9 főnyi segítő családtag ebben is közreműködött. Kisbirtokos vagy bérlőként 11 keresőt tartottak nyilván. Ezek a 100 hold alatti (de 10 hold fölötti) birtokosok többségükben az alsó határ közelében helyezkedtek el a birtoknagyság szempontjából. A nagybirtokok árnyékában, azok függvényében éltek. Közülük csak kevesen termeltek a piacra, gazdaságuk ellátása állt tevékenységük középpontjában. A falu életében vitt közéleti szerepléstől általában elzárkózó nagybirtokosok helyett közülük kerültek ki a század hetvenes éveitől tevékenykedő Vörösmarty Gazdakör tagjai, szűkebb körükből a község vezetői és a keresztény egyházak világi elöljárói. A tisztségeket mérsékelt díjazás mellett, illetve térítés nélkül látták el. A múlt század nyolcvanas éveinek közepén a község élén Kársai János bíró állt. 120 (Javadalmazása évi 120 korona volt.) Pénzes János (a helyi perpatvarok intézésére hivatott) törvénybíró munkájáért fizetést nem kapott. A pénztárnoki teendőket Kutassy Endre (100 korona éves díjazás mellett), a közgyámi feladatokat Szénássy Mihály látta el. A jegyzői fizetés évi 600 korona, a körorvosi 108 K 30 kr. volt. A segédés kezelőszemélyzetbe sorolt írnok (1889-től segéd jegyző), az állatorovos és a szülősznő: a szolgaszemélyzetet alkotó kisbíró, egyéves időtartamra, illetve 1 félévre alkalmazott, éjjeliőr tartozott a községháza személyzetéhez. (Ez utóbbi kategóriába tartozók a község szegényebb rétegéből kerültek ki.) A nyolcvanas évek végén (1888—1890) a törvénybírói tisztet Faragó József, töltötte be, az esküdti tisztségeket pedig Vértessy Lajos, Deutsch Mór és Sebők Miklós látták el. 121 A község életét alapvetően meghatározó mezőgazdaság és a benne foglalkoztatottak tömege mellett 122 személyt az ipar foglalkoztatott. 12 " E kategória tagjai szinte kivétel nélkül helyi szükségletet kielégítő tevékenységet folytattak. A legnépesebb közülük a ruházati iparba soroltak tábora. Ezen belül is a szabóké (14 volt belőlük). Utánuk (az e kategóriában szerepeltetett) cipészek és csizmadiák következtek, 16-os létszámmal. Végül 7 egyéb szerepelt a 40 keresőt feltüntető csoportban. A másik, számbelileg jelentős csoport a vas- és fémiparban foglalkoztatottaké. Itt mindössze a 14 kovács munkaköre ismeretes. A község átmenő forgalmából adódóan jelentős volt a vendéglátóiparban szereplők (14 fő) száma. Kétjegyű az élelmiszeriparban nyilvántartottak száma (10) is. Benne 5 hentes- és mészáros, 4 sütő (pék) és 1 egyéb foglalko-
