Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)
Farkas Gábor: Nagykarácsony
intézkedések folytán nélkülöző cselédeknek, földmunkásoknak. Ez volt a helyzet 1918 őszén és 1919 elején is, amikor a hazatért katonák igen fenyegető magatartást tanúsítottak az uradalmi vezetés ellen. 1919 január végén béremelési követeléssel léptek fel a cselédek, melyet kollektív szerződés megkötése követett. 1919 március közepén az előszállási uradalom egészében földkövetelő mozgalom volt, amely során a lakosság, a teljes uradalmi terület kisajátítását szorgalmazta. A herczegfalvi elöljáróságot és Nemzeti Tanácsot gyakran keresték fel a földmunkások szervezetének képviselői, és ilyen irányú kérelmeikkel ,,szinte ostromolták" a községházi vezetőket. Tették ezt annak ellenére, hogy még az év elején nyilvánosságra került a vármegyei kormánybiztos és a nagybirtokosok képviselőinek az a megegyezése, mely szerint a nagybirtokosok a földigények kielégítésére megfelelő nagyságú területeket kishaszonbérlet formájában hajlandók kiosztani. Ez ellen a földmunkások szervezetei tiltakoztak, miszerint nekik nem kishaszonbérleti földekre, hanem tulajdonjogilag nevükre juttatott ingatlanra van szükségük. A földreform lebonyolítására a gazdakörök is megyeszerte megtették az előkészületeket. Ehhez csatlakoztak az előszállási uradalomban élő lakosok is. A proletárdiktatúra kikiáltásával azonban a földreformmal kapcsolatos tervek meghiúsultak, hamarosan termelőszövetkezeti gazdálkodás kezdődött. (Ápr. 20-án). A gazdasági vezetést a tanácsi kormányzat egy fiatal, tehetséges gazdára, Hagyó Kovács Gyulára, a ciszterci rend tagjára bízta. Az egyes gazdasági kerületekben, — így Nagy- és Kiskarácsonyszálláson is a földmunkás szervezetnek bizalmi emberei beleszólhattak a gazdasági vezetésbe, de ez inkább a szociális területet érintette. Herczegfalván, a községi tanácsban (április 11 után) ott voltak a puszták képviselői. Herczegfalva a következő lakott településeket fogta össze a 19. század közepén: (közte a karácsonyszállási pusztákat is) Előszállás, Kelemenhalom, Nagykarácsonyszállás, Kiskarácsonyszállás, Nagyvenyim, Györgyszállás, Mélykút, Kokasd, Alsósismánd, Felsősismánd. 1898-ban az anyaközség területén pusztai településnek számított: Előszállás, Ménesmajor, Kisvenyim, Nagyvenyim, Nagykarácsony szállás; külterületi helyként tartotta nyilván az alábbi pusztákat: Máriamajor (eddig: Alsósismánd). Farkas-sismánd (eddig: Felsősismánd), Nagygyulasismánd (eddig: Sismándpuszta) továbbá: Mélykút, Nagyvenyim-szőlőhegy, Kokasd, Daruhegy, Róbertvölgy, Nagykarácsony-szőlőhegy, Kiskarácsonyszállás, Herczegfalvapuszta (eddig: Selyemmajor), Felsővenyim, Bernátkút, Kiskokasd, Gulyamajor, Kelemenhalom, Nagygyörgy szállás, Kisgyörgy szállás, Antalmajor, öreghegy, Bárányhegy, Bibiczhegy, Akóhegy. 1925 őszén Nagykarácsony határában az őszi munkákat 20 lóval, 102 igásökörrel végezték a béresek. Volt a gazdaságnak gőzekéje is. A vetés előtti szántás 12 cm mélységre történt. Az igások egy nap alatt átlag 30 hold földet szántottak fel, míg a gőzekések 1 napi teljesítménye 32 kat. hold volt. Az uradalom fejlődését jelzi, hogy nagykiterjedésű földjein gazdasági kisvasutat létesített. 1925-ben az ercsi cukorgyár kiépítette a gazdasági kisvasutat Ménesmajortól, Nagykarácsonyszállás, Kiskarácsonyszállás, Antalmajor, Selyemmajor vonalában; míg a nagyvenyimi vasútállomástól Kisvenyimbe a kisvasutat az uradalom a maga költségén létesítette.
