Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Farkas Gábor: Nagykarácsony

kocsis, Baranyai Ferenc öreg béres, Molnár István első béres, továbbá a béresek: Jezsó István, Csősz Pál, Nemes Mihály, Kovács András, Takács Mihály, Madár György, Fáncsi Mihály, Körmendi Pál, Kincses Imre, Lábodi Károly, Fáncsi György, Tóth János kertész, Takács János tehenes, Pulger István kanász, Geringer Károly juhász. Kisgyörgyszálláson az uradalmi alkalmazottak kevés létszámban voltak: Simon János, Sulyák József, Fábián József remondások. 1899-ben aratómunkások a következők: Szabó Pál, Bogdán Sándor, Szabó János, Bodor János, Bozsoki József, Tóth Mihály, Veszprémi István, Veszprémi György, Suplicz Mihály, Tóth István, Somogyi Mihály, Somogyi Ferenc, Galambos János, Koncz István, Magosi Mátyás, Magosi Mihály, Magosi Ferenc, Nagy Ferenc és Nagy István. Az 1900-as évek első évtizedében a nagykarácsonyi tanító, Giszl Mihály, az iskola igazgatója pedig, Mészáros Amand. Az előszállási uradalom által fenntartott iskolák igazgatói tisztségét nemcsak ekkor, hanem az iskolák államosításáig a helyi plébános, ül. a lelkész töltötte be. így 1905 —1907 közötti iskolatörténeti forrásokban az igazgató neve, a fent már említett Mészáros Amand, de találkozunk később Bosnyák Pongrác, Debreceni Sixtus nevével is. A tanítókon kívül értelmiségi ember a pusztákon nem volt, a gazdasági kerületeket vezetők: ispánok, kasznárok, intézők túlságosan is a gazdasági feladatok megoldásán dolgoztak, így a pusztai lakosság általános gondjait nem látták át. Ugyanakkor a pusztai tanító, — hivatása gyakorlása során is — mindennapi kapcsolatban volt környezetével, így a pusztai lét megítélése, a súlyos szociális gondok feltárása rajtuk keresztül jóval sikeresebb volt, mint a gazdasági szakemberek közreműködésével. A 20. század évtizedeiben néhány uradalmi kerületi gazdasági vezető nevét adjuk közre: Sohár Árpád ispán, Kiskarácsonyszálláson, Rezutsek Ferenc ispán, Nagykarácsonyszálláson, Winter Károly intéző Kiskarácsonyszálláson, Gallasi Lajos intéző Nagykarácsonyszálláson. A feltárt szociális helyzet szinte azonnali cselekvést követelt meg. Az új jószágkormányzó, Wéber Márton a cselédek helyzetének javítására tett intézkedéseket. 1912—1913-ban 60 cselédlakást épített át, közte a karácsonyszállási puszták majorjaiban is. A gazdasági prosperitás elősegítésére építkezéseket kezdett a majorokban, különösen az állattenyésztés fejlesztésére adott nagyobb összegeket. 1914 év aratása, a nyári munkák végzése az aratómunkások és a cselédek egy részének a katonai bevonultatása következtében igen körülményesen történt. Gyengébb lett az igaerő is, hiszen a mozgósítás napjaiban 100 igáslovat vittek el az uradalomból. Az aratást későn, augusztus 15 körül fejezték be, a gabonabehordás és -cséplés pedig egyre késett, mert a meggyengült munkaerőt pótolni alig sikerült. A bevonult cselédek családjainak a konvenciós gabonát az uradalom kimérte, és egyben kötelezte is a családokat, hogy a munkaképes asszonyok és gyermekek az uradalmi ispánoknál munkákra jelentkezzenek. Ugyanakkor az uradalomtól élelmiszert nagy mértékben rekvirált el a hatóság. 1916 nyarán az éhínség jelei mutatkoztak a lakosságnál. Az uradalom gabonát juttatott a hatósági