Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Farkas Gábor: Nagykarácsony

nyomtatásával. Ezt a munkafajtát minden évben késedelmesen tudták csak elvégezni. Pl. az 1813-ban aratott gabonát még 1814 februárjában is nyomtatták. Az intenzív gazdálkodás csak a 19. század közepére alakult ki a kerületben is, amely után rohamos fejlődés indult meg. Ujabb gazdasági egységeket alakítanak ki, amelyeket újabb majorok köré szerveznek. Így keletkezett Kiskarácsonyszállás, ahol 1838-ban 50 fős lakosság élt. A fejlesztésre Keller Kelemen jószágkormányzó idején került sor, aki Bernátkút (1834), Ménesmajor (1842), Kelemenhalom (1835), Györgyszállás (1830) építését végeztette el, de további épületeket emeltek a már meglévő majorokban, így Herczegfalván, Karácsonyszálláson, MélyViúton, Kokasdon. Keller Kelemen az előszállási uradalmat 14 gazdasági kerületre osztotta fel. A majorok építését az uradalom a későbbiekben is folytatta: Antalmajort Herczegfalva határában 1864 körül létesítették; Róbertvölgy 1350-ben épült. A 19. század közepén az uradalomra állami terhek nehezedtek, ezért egyes kerületeket az apátság bérbe adott. 1848-ban Nagy- és Kiskarácsonyszállás, György szállás évi 15 ezer forint bér fejében került bérlők kezébe. 1850-ben Karácsonyszállás pusztán 81 ház volt, melyben 254 lakó élt. A lakók nemzetiségükre nézve valamennyien magyarok. 1870 után a nagykarácsonyi kerület 2664 kat. hold 314 n.-öl művelhető területből állott. A művelési ágak közül a szántóterületből volt a legtöbb. (1864 kat. hold 1314 n.-öl), ezután következik az 538 kat. hold 1183 n.-öl területű legelő, amely bőven elég volt az állattenyésztést űző kerületben. A rét mindössze 142 kat. hold volt, amely elég gyenge minőségű fűtermést adott. A rétnek egy része tele vényes homoktalaj, amelyen csak kivételes esetben volt sarjú termés. A rét fűállománya egyébként elég egyoldalú volt, és nélkülözte a legértékesebb aljfüveket. Nem volt elsőrendű a legelőterület sem, mivel ez hajdan kun táborhely volt. Felszíne egyenetlen, hullámos, amelyet árkok és egykorú védművek csak tovább tagoltak. Ezek egyengetésére az uradalomban a század végéig nem került sor. Volt a legelőnek olyan 50 hold terjedelmű része is, amelynek igen gyenge a fűtermése. (Ezt 1880 után befásították.) Meg kell jegyezni, hogy ez a fűhozamban észrevehető javulást eredményezett, amelyet néhány év elmúltával már fel tudtak mérni. A legelőnek egy 20 holdas szakasza teljesen vizenyős volt, ezért itt csak a sertésnyájat legeltette az uradalom. Egyébként a legelőterületen összefüggően gyepszőnyeg 490 holdon volt. Erdeje mindössze 46 holdon terült el, de ez nem összefüggő területű, hanem több darabból tevődött össze. Ide tartoztak többek között a bogárdi völgyszilfás csenderesei is, de ezek természetes úton keletkeztek. Az uradalom vezetősége feltételezte, hogy egykor az egész legelőterületet, sőt a szántóföldek nagy részét is hasonlóan szilfák borították. A nagykarácsonyszállási kerületben még 12 hold 681 n.-öl kert, 10 hold 1335 n.-öl nádas, és 48 hold 1575 n.-öl nagyságú adó alá nem eső terület volt.