Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Farkas Gábor: Nagykarácsony

Karácsonyszálláson alig van állandó lakosság a 18. század első évtizedeiben. Az 1715. és 1720. évi országos összeírások fel sem tüntetik. E század közepén is bérlőket találunk ott. 1774-ben például csak 4 zsellércsalád lakik a pusztán, és a határrészt a Tolna megyei nagydorogi lakosok bérlik, akik évente a rendnek 500 forintot fizetnek. A II. József-kori népességösszeírás már több lakost tüntet fel. Eszerint Karácsonyszálláson 1785-ben 16 ház állott, amelyekben 37 család élt. A pusztai lakosság létszáma pedig 159 fő volt. A pusztán egy vendégfogadó, egy udvarház is állt ekkor. A 19. század elején már nagykiterjedésű szőlőművelés volt Karácsonyszállás határában. Az 1828-as országos összeírás szerint 105 személy bérelt az uradalomtól 177 mérő nagyságú földet szőlőművelés céljára. Ezek között csak három volt karácsonyszállási lakos, a többiek zömében a Tolna megyei Dorogról vagy a környező falvakból, pusztákról: Szentmiklósról, Bogárdról, Tinódról, Szentágotáról, Töbörzsökről és Bölcskéről jártak át szőlőt művelni. 1828-ban 16 házban 37 család élt. A lakosság száma 159 fő. Az uradalom a szőlőföldek bérbeadásával munkaerőt is nyert, amelyet ekkor már a házi kezelésbe vett földek művelésénél használt fel. Ugyanis az egész uradalom a XIX. század első évtizedeiben került házi kezelésbe. Eddig a zömmel állattenyésztésre berendezkedett karácsonyszállási kerületben is a szántóföldek növelése vált fontossá. 1814-ben már 530 kat. hold volt a szántóföld. A kerületben 17 konvenciós cseléd dolgozott, a vonóállatok száma pedig 64 volt. Ugyancsak ebben az évben került sor további cselédházak, putrik építésére is, és ez mutatja azt, hogy a következő esztendőkben további cselédfogadásokra készültek. Nem volt jelentéktelen már a gabonatermelés sem: 1313 őszén 705 pozsonyi mérő tiszta búzát és mintegy 10 mérő majlandi rozsot vetettek el a kerületben. Ehhez még hozzá kell számítani 54 pozsonyi mérő kétszeres vetést is, amelyet a kerületben szolgáló cselédségnek vetettek, és amelyet a következő év tavaszán egyenlő mértékben osztottak ki számukra. 1813 őszén összesen 400 kat. holdat vetettek be őszi gabonával. A következő év tavaszán éppen ezért kevés növény vetésére volt lehetőség, mintegy másfél pozsonyi mérő tengerit, kettő pozsonyi mérő kölest, 11 mérő árpát vetettek, és kevés területen terveztek krumpliültetést is. A kerületben harmados földeket juttattak a környék lakóinak, akik a földek használata után dézsmát fizettek. Ugyancsak dézsma járt a karácsonyszállási szőlőhegy után is. 1813 novemberében 113 akó 57 icce dézsmabort szedtek be az uradalom alkalmazottai. Meg kell jegyezni azonban, hogy nemcsak bordézsma járt a szőlők után, hanem egyéb szolgáltatásokat is kivetettek a szőlők használóira. 1814 júliusában utasították a hegybírót, hogy egy füleskosár meggyet vigyen be az előszállási kastélyba. A gabonatermelés növekedését jól mutatják a következő számok: 1813 őszén 1382 pozsonyi mérő búzát vittek a kerület magtárából egy dunai hajóra, 1814-ben pedig már 1600 pozsonyi mérő jutott eladásra. Ebben az évben — a hajó megrakása idején — még nem végeztek a gabona