Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Farkas Gábor: Nagykarácsony

Farkas Gábor NAGYKARÁCSONY Uradalmi központból kialakult szabályos alaprajzú falu a Sárbogárdirög DK-i térségében. Róbert-völgy bal partján települt 130 m tszf-i magasságban. Területe (3046 ha) völgyekkel sűrűn behálózott, magasra kiemelt (150—170 m a tszf.) löszplatóra terjed ki. Központi belterületén (149 ha) kívül, külterületi lakott helyei jelentősek. A község határának geomorfológiai arculatát döntő módon a löszfelhalmozódás — és lepusztulás formái szabják meg. A jégkorszakban a lösz itt egyenlőtlenül letarolt, vetődésekkel és eróziós völgyelésekkel felárkolt, nyugtalan, hullámos térszínre települt és jelentékeny vastagságban (10—30 m) halmozódott fel. A felhalmozódás eredményeként DK-i irányban gyengén lejtősödő löszplató alakult ki, melynek felszínét speciális lepusztulásformái tagolják. ÉNY—DK-i irányú, zegzugos futású lösz völgyek, ovális alakú hosszanti tengelyű löszdolinák és lefolyástalan lapos vakvölgyek hálózzák be a felszínt, és adnak élénk jelleget a lösztájnak. Mérsékelten meleg, mérsékelten száraz, enyhe telű éghajlatának legjellemzőbb vonása a derült időjárás (felhőzet évi átlaga 50%), a bőséges napsütés (évi összege 2000 óra felett), a magas nyári hőmérséklet (július középhőmérséklete 21,1°C) és a szűkös csapadék (550—560 mm). A mérsékelt csapadék és az intenzív párolgás miatt az átlagos évi vízhiány jelentős, meghaladja a 100 mm-t, ami arra utal, hogy a község területe vízben nem bővelkedik. Talaj- és rétegvízben kimondottan szegény terület, s a löszplató sűrű völgyhálózatát is csak időszakos vízfolyások jellemzik. Mesterséges állóvizei (1,6 ha), nem jelentősek. Mezőgazdasági területeit kitűnő termelési adottságú szántók jellemzik. Fő talajtípusa a mélyen elhumuszosodott típusos mészlepedékes csernozjom. 1952-ben Nagykarácsonyszállást és Kiskarácsonyszállást Alap község bizonyos határrészével együtt, Nagykarácsony néven községgé alakították. A Karachonzállas (olvasd: Karácsonyszállás) helységnév 1537 óta mutatható ki. Az összetétel előtagja a személynévként használt magyar karácsony ünnepnév. A középkorban szokás volt, hogy a nagy ünnepen született gyermek a Karácsony, Húsvét vagy Pünkösd nevet kapja. A Karácsonyszállás utótagjaként szereplő szállás főnévnek „település, lakóhely" az értelme.