Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)
Dani Lukács: Mezőszentgyörgy
álló csapat, villákkal és fejszékkel fölfegyverkezve, elállta a Handits hadnagy vezette egység útját. Életre-halálra menő kézitusában a segítségért indulókat megsemmisítették. A helyiek közül többen megsebesültek, a jegyző — térdlövés következtében — egész életére béna maradt. Az esemény a pákozd—sukorói csatát megelőző napokban történt. A kért segítség elmaradása, a délről segítségre siető Roth tábornokhoz intézett levél elfogása, nemcsak az erőviszonyokon változtatott, hanem Jellasics vereségét is előidézte. A szabadságharc további eseményeivel a mezőszentgyörgyiek 1843 szilveszter éjjelén kerültek ismét kapcsolatba. Ekkor a móri csatából vesztesként kikerült huszárok egy részét (mintegy félszázat) láttak vendégül. A magyar szabadságharc leverői nem feledték el helybeli kudarcaikat. 1850-ben vizsgálatot indítottak a segélykérő csapat megsemmisítőinek kiderítésére. :p A készülő akcióról Fodor László szolgabíró azonnal értesítette id. Eötvös Lajost. Eötvös — jóllehet már éjfél volt — fölkereste a résztvevőket, azzal, hogy mozgósítsák a falu férfi lakosságát. Az összegyűltek előtt — hajnali három órakor — Rózsa Sándor lelkész, a református templomban az árulás aljasságáról és bűnös voltáról prédikált. A reggel megérkező zsandár főhadnagy azonnal megkezdte a kihallgatásokat. Egy napon át több mint 100 személyt faggatott, de minden eredmény nélkül. A falu hallgatásba burkolódzott, áruló nem akadt közöttük. Az eredménytelen vizsgálatot újabb követte. Szintén eredménytelenül. Ez alkalommal a futároknál lévő, Roth tábornokhoz címzett üzenetre, illetve annak sorsára is kitért a vizsgálódás. A tájékoztatástól megfosztott Roth közel tízezer katonája ugyanis, felülve a nemzetőrök cselének, Ozora mellett, a Tóti erdőnél letette a fegyvert, 1848. október 7-én. Ebben is része volt a mezőszentgyörgyiek szeptember végi akciójának. * A 19. század közepén Fényes Elek termékeny, homokos határú, bortermelő községként jellemzi Szent Györgyöt} 0 Ebben az évtizedben (1857ben) a község egész területe 3343 kat. holdra terjedt. A határ közel 70%át (2247 kat. holdat) elfoglaló szántó mellett jelentős, 611 kat. holdnyi (18,3%) legelővel rendelkeztek. A réttel együtt (335 kat. hold) a határ csaknem 30%-a legeltetési, állattartási célokat szolgált. A Fényes Elek által említett bortermelés 17 kat. holdnyi területen, a határ 0,5%-án folyt. Ez, Fényes alapján, föltételezi, hogy a község határán kívül (pl. a lepsényi Tikacs-hegyen) is bírtak szőlőskertekkel a helyi lakosok. A Fényes által említettek között — a néhány régi, mint a Kenesseyek, a Katona és Matkovics családok mellett — egy korábban alig szereplő tűnik föl a Szűcs csatáddal. A gyér számú adat ellenére az állapítható meg, hogy a század közepén az egykori nemesi birtokok terhére jelentős arányeltolódás történik a nem nemesi származású, illetve honoratior (tisztes állású) személyek birtoklása javára. (Matkovics táblabíró, majd Eötvös Károly ügyvéd részére. 31 ) A Matkovicsék kezére került Palásty birtok csak két nemzedéknyi ideig volt tulajdonukban, mert Matkovics László országgyűlési képviselőtől — eladósodása következményeként — a Fejér Megyei Takarékpénztár birtokába jutott. A Takarék által bérbeadott, il1 QQ J.OO
