Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Dani Lukács: Mezőkomárom

Draskovich Pál közreműködésével történt határmódosításokhoz csatlakozott az Esztergomi Főkáptalan olyan igénye is, hogy a lajoskomáromi határból 222 kat. hold 96 négyszögöles területet viszont csatoljanak Mezőkomáromhoz. Ettől azonban a lajosi vezetés elzárkózott. A két község közötti versengés — amelyet alapvetően a helyi földbirtokosok érdeke befolyásolt — mutatott fel együttműködésre utaló időszakot is. Ilyen volt a Lajoskomáromból kiinduló és Mezőkomáromon át a vasútállomásig vezető út kiépítése. Az 1913-ban közösen elindított kezdeményezést a háború elhalasztatta. Csak 1926-ban, a kerület nemzetgyűlési képviselőjének, dr. Dréhr Imrének közreműködésével és a két község összefogásával nyert állami támogatás, a helyi áldozatvállalás eredményeként készült el az említett út.

75 A harmincas években előbb az orvoslás székhelyének megválasztásával kapcsolatban újult fel a több évtizedre visszanyúló rivalizálás a két község között, majd a csendőrségtől szabadultak meg a lajosiak, a mezőkomáromiak nem egyöntetű helyeslése mellett.

70 Az orvos székhelyével kapcsolatos nézeteltérés az 1877-es kanyaró, majd az azt követő pestisveszély és az 1883-as vörhenymegjelenés időszakáig vezethető vissza. A járványok visszaszorításában dr. Bernstein Jakab mezőkomáromi székhelyű körzeti orvosnak volt meghatározó szerepe. Az ismétlődő járványok indították el a lajoskomáromiak törekvését, hogy a körzet székhelye az ő községükbe helyeztessék át. A fennálló helyzet elleni tiltakozásul egy időre dr. Bélák Sándor enyingi székhelyéhez tartozást választották. A nyolcvanas éveket követően — a költségek növekedése és a rossz útviszonyok miatt — visszatértek a dr. Weser Jakab által vezetett mezőkomáromi körzethez. Századunk harmincas éveiben az orvosi (egészségügyi) körzet székhelyével kapcsolatos korábbi törekvések újra felélednek. A lajosiak bejelentették kilépési szándékukat a mezőkomáromi körzetből, és önálló orvos alkalmazását kívánták megvalósítani.

77 Erre Szabadhídvég hasonló szándékot jelentett be, míg Mezőkomárom az orvosi fuvardíjhoz történő hozzájárulás megtagadását helyezte kilátásba. A megyei törvényhatóság kisgyűlése 1934-ben a kiélezett helyzetet azzal szüntette meg, hogy mindent eredeti állapotában hagyott: Mezőkomárom körzeti orvosi székhely maradt. Hasonló eredményei zárult az 1940 tavaszán — a mezőkomáromi körzet megürülésekor — indított akció is. A harmincas évek derekán a körállatorvosi székhely elnyeréséért indult lajoskomáromi kezdeményezés. Arra történő hivatkozással, hogy állatállományuk ötszöröse a mezőkomárominak és az állattenyésztésben első helyen állnak Veszprém vármegyében. A székhely elnyeréséért folytatott munkájuk nem ért célba. Az 1935 januárjában kelt alispáni leirat a mezőkomáromi központ fenntartását tartotta változatlanul szükségesnek. A csendőrőrs átöröklése a lajoskomáromi laktanya bérlete ügyében folytatott vita következménye volt.'

8 1937-ben parancsnokságuk, az általuk egyoldalúan leszállított bérleti díj ellenére, a korábbiakat meghaladó igénnyel lépett fel az őrs épülete és személyzete feltételeinek javítása érdekében. Mivel erre a lajoskomáromiak nem voltak hajlandók, az őrs 1938. május l-jével Mezőkomáromban folytatta tevékenységét. Ezzel a község a környék karhatalmi központjává vált. Tovább növekedett Mezőkomárom szerepköre közvetlen környezetében.