Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Dani Lukács: Mezőkomárom

vagyontalan, föld nélküli népére, mindenkor lidércnyomásként nehezedett a nagybirtok fojtogató teste, amely minden terjeszkedést és egészséges fejlődést megakadályozott. . ., most pedig, amikor a főkáptalan árverés keretében földje egy részét eladta, a földet a nagygazdák szerezték meg. Számunkra ez annál felháborítóbb, mert csekélységünk tudomása szerint, a fennálló rendeletek értelmében a nagybirtok eladása nincs engedélyezve, . . . méltóztassék az adásvételt megsemmisíteni . . ." A mezőkomáromiak panasza elintézetlen maradt. Ők legfeljebb a helyi katolikus egyház 130 kat. holdnyi teljes területét, valamint a község tulajdonában lévő 725 kat. holdnyi föld 107 holdas szántóját kaphatták bérletbe. A község legnagyobb birtokát 2072 holddal, az Esztergomi R. k. Főkáptalan (gróf Draskovich György és Iván helyére lépve) Wertheim Miksa és fiai (székesfehérvári lakosok) bérletébe adta, teljes egészében. A mondottak alánján 237 kat. hold került kishaszonbérletbe, amelyből 227 hold a szántó.'

15 A földhöz juttatottak egy része földién megkapaszkodni nem tudott. A juttatás módja itt is a szomszédos Enying községéhez volt hasonló. Ott ugyanis, mint az érdekeltek írták, a juttatott földek a belterülettől 6—8 km-re feküdtek és ,,a nagy távolság és a rossz utak miatt képtelenek vagyunk ezen földeket megfelelően megmunkálni''. „Mi ragaszkodunk a földhöz — írták a továbbiakban —, nekünk kell a föld, hiszen a megélhetésünk, a kenyerünk; de ezek a földek csak munkát adnak, de ebből jövedelmünk annyi sincs, amennyi a törlesztési részlet és adók kiegyenlítésére szükséges volna". A nagy távolság, a gyönge minőség, a magas törlesztés és kamat, valamint a megfelelő munkaeszközök és igaerő hiánya azzal járt, hogy „a földhöz juttatottak egy része már le is mondott a földekről és . . . alig fog akadni, aki a megüresedett földeket átvegye" — írták maguk az új birtokosok.

fiG A harmincas évek közepére az előbbi megállapítás igazolódott. A helyi földbirtokosok megoszlásában az arányok eltolódtak.

57 Az évtized végi népszámlálás az 541 mezőgazdasági keresőből 214 önállót talált. Ez utóbbi kategóriában a 30%-ot erősen megközelítette a 10—50 kat. holdas gazdák aránya, míg az 1—10 hold közöttiek aránya átlépte az 50%ot. A két szélső helyezést — csaknem fele-fele arányban, az önállók csaknem egyhatodával — a 0—1, illetve az 50 holdnál nagyobb tulajdonnal rendelkezők képviselték. A földosztást követő két évtizedben megerősödött a közép- és nagyparaszti gazdaság, a birtokkal rendelkezők között; ugyanakkor az 1253 mezőgazdasági foglalkozásúnak kereken fele birtoktalán napszámos, gazdasági cseléd. Az agrárproletársorba sorolható 0—1, illetve 1—3 holdasokat is ideszámítva a helyi parasztság több, mint 57, illetve 60%-a szegényparaszti sorban élt. A helyi parasztság polarizációjával párhuzamosan változás következett be a nagybirtok összterjedelmében és hasznosításának jellegében. A 100 holdon felüli birtokok nagysága és aránya növekedett. Kiterjedése 1925 és 1935 között 2477 kat. holdról 2648-ra dagadt, míg aránya a korábbi 38,2%-ról 44,5%-ra emelkedett.

1

^ A legnagyobb birtokos változatlanul a Főkáptalan. Birtoka azonban 10 év alatt 2072-ről 1970 kat. holdra csökkent. Ezzel ellentétes tendenciát mutat a plébániai föld, amely