Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Dani Lukács: Mezőkomárom

munkájuk elvégzése után a büntetéseket végre kell hajtaniok. Ezen a nyáron, egyébként, az enyingi járásban 1780 gazdasági cseléd és 2150 aratómunkás lépett sztrájkba. 1906-ban — a hatalom előző évi sikereinek megismétlődésében bízva — a birtokosok és a bérlők még kedvezőtlenebb feltételek mellett akartak szerződni. (Bíztak az idegen munkerő beállításának lehetőségében és a korábban lázongók munkavállalásból történő kizárása által kelthető elrettentés erejében.) Ez ellen tiltakoztak 1906 júniusában a Mezőkomárom környéki földmunkások. Letörésükre a hatóság „katonasággal árasztotta el Mezőkomáromot és környékét".

52 Az elégedetlenkedők, a helyzettel megbékélni nem tudók előtt, a kivándorlás útja nyitva állt. Ezzel a lehetőséggel — megyeszerte — mégegyszer annyian éltek (1900—1907 között), mint. azelőtt összesen. A hatalom válasza pedig az 1907. évi LXI. t. c, a cseléd- (a „deres-") törvény megalkotása volt. A közterhek egyenlőtlen elosztása szintén hozzájárult a társadalmi feszültségek élesedéséhez. Ennek jellemzői a szomszédos Lajoskomárom (szintén Batthyány-birtok) történetéből ismertek.'" A terhek elosztásában mutatkozó különbségtétel a vagyoni helyzeten alapult, és a társadalmi hovatartozás függvényét figyelembe véve nyert szabályozást. Mezőkomáromban 1908-ban az állami adóteher összege 24 498 korona volt. Az 1900. évi 1565 főnyi lakosságot alapul véve, az 1 főre eső összeg 15,65 korona. Az ezt figyelembe vevő 17%-os községi pót adó, más közterhekkel együttesen 27,90 korona kötelezettséget jelentett személyenként.

5,i A szomszéd község adózásából ismert, hogy a kivetés rendkívül differenciált volt; de az egyértelműen kiderült, hogy a birtoknagyság, illetve a jövedelem mértékével fordított arányban állt. A község évesen 10 881 korona bevételében a közigazgatásiakból és az ingatlanokból származók játszottak meghatározó szerepet, amiknek fizetésében a szolgáltatásokat, földbérletet stb. igénybe vevő lakosság vállalta az oroszlánrészt. Hasonlóan az évesen kirótt 150 kézi és 298 igás napszámhoz. A községi kiadások jelentős részét a közjogi és közigazgatási költségek alkották. Az 1908. évi 8928 korona összegű kiadásból 3934 korona a közigazgatás költsége volt. (A kiadások 44%-a.) Számottevőnek mondható a közegészségügyre fordított összeg, amely 1442 koronával 16%-ot képviselt. A közjótékonyság koronáiból (278 K) segélyezték a község elesettjeit. Az akkori adatok szerint „a község terhére élő szegények" száma három volt. Rajtuk kívül gondoskodniuk kellett a helybeli 4 „elhagyott gyermek" patronálásáról. A közlekedés költségei (36 korona) mellett a közművelődést 72 koronával támogatták. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a korabeli népoktatás helyben a két egyház (a katolikus és a református) feladatát alkotta. A szociális segélyezésben pedig szintén a két egyház adott segítséget a község elöljáróságának. A helyi népesség számára, megoszlására, szociális viszonyaira a Monarchia-korabeli utolsó népszámlálás adatai adnak tájékoztatást.

53 A nagyközségként szereplő település lakóinak száma 1910-ben 1546 fő. A századforduló óta a lélekszám növekedése (1,4%) minimális. A nagybirtokok szorításában élő helység népességének háromnegyede (1147 fő, 74,1%) még mindig a mezőgazdaságból él. A földműves lakosság 464 keresője közül mindössze 26-nak van 10—100 kat. hold közé eső területe