Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)
Dani Lukács: Mezőkomárom
(5,6%). A 10 holdon aluliak 101-en voltak (21,8%). (A községbeli napszámosok nyolcan, a házicselédek húszan, összesen 6%-ot képviseltek.) A 3390 kat. holdnyi paraszti tulajdonban álló földnek — az említett számú keresők mellett — 683 személyt kellett volna eltartania. Ehhez még hozzászámítható 66 olyan iparos és azok hozzátartozója, akiknél a megélhetés forrásában jelentős szerepe volt a mezőgazdaságnak. A határ nagyobbik felét változatlanul uraló 3759 kat. hold kiterjedésű nagybirtokon 123 (eltartottjaival együtt 374) gazdasági cseléd élt. Rajtuk kívül 152 mezőgazdasági munkás (napszámos) keresett munkaalkalmat: nagy részben az uradalmakban, kisebb részben a tehetősebb gazdáknál, hogy a maga és 211 eltartottja számára a kenyeret megkeresse. Mindezt összevetve: az első világháborút megelőző években a helyi agrárnépességen belül nőtt a falusi szegénység aránya és meghaladta a 60%-ot. A birtokviszonyok konzerválódása (a nagybirtok tekintetében), a birtokelaprózódások (a paraszti földek vonatkozásában) nemcsak a helyi népesség növekedésének több évtizedre terjedő akadályát alkották, hanem a stagnáló lélekszámon belül az elszegényedési folyamat ösztönzői is voltak. A nagyközség szociális helyzetéből adódóan az iparból élők nagy száma (81 dolgozó, eltartottjaival 255 személy) fiktív adatot jelent, amennyiben a teljes egészében iparából élők mindössze 15 személyre korlátozódnak. A pauperizálódás következtében beszűkült helyi (és környékbeli) piac a mezőgazdaságban végzett „mellékfoglalkozásra" készteti az iparosként nyilvántartott személyek túlnyomó többségét. Összetételét tekintve a helyi iparosság a szolgáltatási ágazatok képviselőiből áll, feldolgozóiparral a település nem rendelkezett. 50 Legjelentősebb számban a lábbelikészítéssel és -javítással foglalkozó cipészek és csizmadiák vannak jelen (23 keresővel), majd a szabók és a kovácsok következnek (9—9 fővel). A nagyobb létszámú (7) lakatosság jelenléte összefüggésben állt az uradalmak gépesítésével, míg a szerényebb létszámú asztalosok (3), molnárok (2) lakossági igényt elégítenek ki. Rajtuk kívül 1—1 hentes és mészáros, illetve ács tevékenykedett a településen. Más foglalkozási kategóriába tartozók (az eltartottjaival 36 főnyi kereskedő, 37 közlekedésben foglalkoztatott és a 48 közszolgálati, illetve szabad foglalkozású) együttesen a lakosság számának 10%-át sem érték el. Nemzetiségi összetétel szempontjából a község csaknem színmagyar. Egyéb nemzetiségűek — 8 román. 5 horvát és 2 egyéb — a népesség egy százalékát sem adták. Egy személy kivételével a település minden lakója beszélt magyarul. 57 Ami a felekezeti megoszlást illeti: további jelentős arányeltolódás következett be a katolikusság javára. A reformátusok száma visszaesett (1910: 411 fő) a katolikusoké — a betelepülések nyomán — 1025 főre emelkedett. A görögkeleti hitet vallók száma (8) pontosan fedi a románokét. A 29 izraelita vallású személy keresői a kereskedelemben és a közszolgálatban találhatók. Az iskolamesterek eredményes munkáját jelzi és a lakosság hozzáállását érzékelteti, hogy a felnőttkorú népességből 1106 főnyi az írni-olvasni tudók száma. A házasok a lakosságnak közel felét alkotják (733 fő), az özvegyek aránya több, mint 6% (102 személy), míg a nőtlenek, illetve hajadonok 711 fővel 46%ot képviselnek.
