Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Farkas Gábor: Sárkeresztúr

mesi közbirtokosság ellen hadakoznia felesleges, gazdasági érdekeit megvédeni velük szemben nem tudja. Most a telkes gazdák kezdték sürgetni az uradalomhoz és a közbirtokosokhoz hasonlóan, hogy a legelőt különítsék el számukra, ne kelljen a jövőben az árendásokkal és a zsellérekkel ,,közösködniök". Az elkülönítésre 1836-ban került sor, ekkor a legelőt kimérték számukra, de a szántóföldek kimérése is megtörtént. Ezt az aktust tagosításnak nevezték. Kétségtelen, hogy a tagosítás után egy egészséges paraszti fejlődés indult meg a faluban. 1843-ban 42 úrbéres telek és 89 házas zsellér élt Keresztúron. A nemesség számban gyarapodott, bár elköltözések is előfordultak. Űj nevekkel találkozunk, aki házasság, birtokvásárlás révén került Keresztúrra.'

10 1840-ben a keresztúri határban a következő nemesi birtokosok voltak: székesfehérvári római katolikus püspökség, Zichy Edmund, Bottlik János és a Vásárhelyi-Nagy család 8 részbirtoka (Nagy Imre, Nagy Benedek, Nagy Márton és József, Nagy Boldizsár, Nagy Imre, Nagy Zsigmond, Nagy Miklós, Nagy Ferenc). Kisebb nemesi birtoka volt még Bara Mihálynak. Itt élt Sallay István, aki a Zichy-uradalom tiszttartója, továbbá Tobáni Nagy József. Kulcsár Péter (egykor a falu bírája), B. Hopváth István, Horváth János (akinek leégett a háza), Kaszás Horváth József (arról volt híres, hogy jó kaszás volt), Szálai István, Szálai János, Csőgör István, László György, Takács István, Hetyei János, Vas István, Olajos Horváth István (olajütő malma volt) és Szálai György. Amikor Nagy Boldizsár meghalt, kiskorú gyermekeinek gyámja Fekete Boldizsár lett. Éveken át Fekete Boldizsár gazdálkodott a birtokon, ezért a birtokot Fekete résznek nevezték el. A Fekete rész 1865-ben Pete nevű volt nemes ember kezébe került, akitől 1830-ban a Heltay család megvásárolta. (Egyik tagja hosszabb időn át sárbogárdi főszolgabíró volt.) 1843-ban több mint 140 nemesi családfőt írtak össze Sárkeresztúron. A hűbéri társadalomnak ez a jellegzetes osztálya a 19. század második harmadában a válságát élte, a kiváltságokkal együtt járó anyagi előnyökben már kevesen részesültek, és kialakultak a nemesség körében is a polgári társadalomra jellemző foglalkozások: armális nemesek lettek uradalmi hajdúk, kovácsok, éves szolgák, béresek. A birtokos nemesség egy része azonban meg tudta tartani vagyonát. Ekkor az Árky 2, a Barcza 7, a Bónay 7, a Bozay 10, a Bálcsy 1, Csőgör 2, Czeglédy 1 (ref. lelkész), a Hetyey 6, a Horváth 30, Tvánczi 1, Kósa 1 (jegyző), Kováts 3, Miklós 1, a Vásárhelyi Nagy 4, a Nagy 28, a Nemes 3, a Szalay 17, a Zichy 3 családból állt. A nemesség az újkori társadalom jellegzetes falusi osztályát képezte mintegy 150 éven át. Sárkeresztúron is a helyi társadalmi élet meghatározója volt ez a kiváltságos réteg. Az 1840-es években viszont annak vagyunk tanúi, hogy ez a privilegizált réteg gazdaságilag lesüllyedt, s tagjai a zsellérekkel azonos helyzetbe kerültek.'

1 A nemesség másik része a telkes parasztok közé került, kiváltságainak elvesztése után gazdálkodni kezdett, a paraszti életformát felvette, s az utódok már csak a családi hagyományok alapján tudják, hogy őseik egykor a nemesi társadalom tagjai voltak. A nemesség vagyontalanabb rétege és a parasztság között a kapcsolat általában megfelelő, és Keresztúron nem lehetett annyira tapasztalni a nemes és a jobbágy közötti ellentétet, mint az a