Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Farkas Gábor: Sárkeresztúr

legtöbb helységben megvolt. Egyik magyarázata ennek a közös iskolai nevelésben is rejlett. Református iskoláról 1780-ból értesültünk. Ekkor a tanító, Ács János írást, olvasást oktatott a falu fiúgyermekeinek. Néhá­nyat a latin nyelv elemeire is megtanított. A feljegyzések szerint a latin nyelvben a tanulók az igeragozásig jutottak el. Az iskola a református tanító házában volt. Az épületet a falu alakította ki. Az egyik szobában a tanító lakott, a másikat pedig tantermenként használták. A katolikus templom megépítése után sor került a katolikus iskola megszervezésére is. Mintegy négy évtized múltán mindkét iskola épülete leromlott álla­potban volt. Ekkor a református iskolába 174, a katolikusba 96 iskolás­korú gyermeknek kellett volna járni. 1841-ben a katolikus tanulóknak általában 35—40, a reformátusoknak 45—50%-a járt iskolába. A refor­mátus tanító Beregszászi Pál volt, aki az iskoláit Pápán végezte. Mivel télen valamivel több a tanuló, ezért segédtanítót is alkalmaz­tak. A tantárgyak a következők voltak: irás, olvasás, számvetés, hittan, ének, földrajz, magyar nyelv és természetrajz. A katolikus tanító Nemes József, aki egyben kántor is. Fél telket kapott a közbirtokosságtól, to­vábbá évente 120 forintot. A tantárgyak ugyanazok, mint a református iskolában, de a szorgalmasabb katolikus diákokat latinul és németül is oktatta. A helybeli zsidó lakosság 1860-ban saját felekezeti iskolát szer­vezett. 22 * Az 1848—1849. évi szabadságharcban a forradalom vívmányainak védelmében több keresztúri személy fegyveresen is részt vett. Tudjuk, hogy katona volt Báté Ferenc, Bocska István, Kántor György, Fórizs János, Babai József, Tatár József, Kulcsár Mihály, Ormándi István, Ben­csik György, Szendi-Gergő József. Bencsik György a lovasságnál szol­gált, aki a fegyverletétel után lóháton érkezett haza, Kulcsár Mihály Franciaországba emigrált, és onnan nem is jött vissza. Sárkeresztúr 1843 nyarán Fejér vármegye egyik politikai központja lett. Madarász József­nek, a cecei illetőségű baloldali politikusnak a javaslatára a községet választói kerület székhelyévé tették meg. A község ezt a szerepét 1915-ig megtartotta. 1848-ban az első népképviseleti országgyűlési választáson Madarász József lett a kerület képviselője. A mandátumot Madarász ha­láláig (1915-ig) megtartotta. 25 1848 tavaszán elkezdődött társadalmi átalakulást a köznemesség egy része is támogatta. A megyei bizottmányba Sárkeresztúr öt főt küldött, s úgy véljük, hogy mindannyian a közbirtokosság tagjai, így Nagy József és fia, idősebb Szálai István, a falusi bíró és a jegyző. Májusban több falusi fuvarost rendeltek Budára, az ottani katonai táborba élelmiszert szállítani. Bonay János két lovas kocsival 8 napig volt távol, amikor a 3. hadtest tábori élelmezési gondnokságának szállított, és 1848. május 28-án Vörösvárról bocsátották haza. Szeptember közepén a püspöki uradalom az önkéntes katonaság felállítására megajánlott összegből, a reá kivetett 110 forintot befizette. Szeptember 30-án a pákozdi fegyverszünet értel­mében Sárkeresztúr a horvát csapatok demarkációs vonalába esett, így ezen a napon a bán csapatai vették birtokukba a falut. A lakosság élel­miszert, szénát szolgáltatott ki mindkét szembenálló fél katonaságának: 23 FMTÉ 21. 353

Next

/
Oldalképek
Tartalom