Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Lencsés Ferenc: Martonvásár

Marionvásár vezető jegyzője 1946. március 6-án jelentette, hogy tűzifa hiányában az óvodát teljes egészében szüneteltetni kellett.^

2 Dr. Szirbik Ferenc, Fejér megye alispánja 1946-ban megelégedéssel jelentette be, hogy „az újjáépítés során beindult az óvoda."

253 Martonvásár művelődóstörténetéhez feltétlenül fel kell vázolni a Fejér vármegyei Árvaház alapításának és működésének történetét. A Fejér vármegye alispánjának elnöklete alatt a milleneumi emlékbizottság 1895. szeptember 13-i ülésén Vasadi Balogh Lajos azt a javaslatát terjesztette elő, hogy a vármegye közönsége a honfoglalás ezredik évfordulójái úgy ünnepli meg legméltóbban, hogy a sokszor elzüllés előtt álló árvák részére vármegyei árvaházat létesít. Ezt a javaslatot egyhangúlag elfogadták, amelyet azután a törvényhatósági bizottság is megerősített. A munkák elindításához szükséges pénzt adománygyűjtés vagy sorsjáték útján kívánták előteremteni. Sokkal reálisabb volt a törvényhatósági bizottság azon határozata, amely szerint az árvaházi alap megalapozásához és fenntartásához a vármegye községei 10 éven át kivetendő 2%-os vármegyei pótadót fognak befizetni. Ezt az összeget néhány község késedelmesen fizette be s az is előfordult, hogy nem fizető községeknek a pótadóját törölték. A vármegye több községe: Adony, Cece, Érd, Kajászószentpéter, Kálóz, Lovasberény, Martonvásár, Sárbogárd, Seregélyes, Polgárdi és Rácalmás részben telket, részben épületet ajánlott fel a létesítendő árvaház céljára. Az előzetes tájékozódás után Martonvásár mellett döntöttek, ahol a vasút közelében József főherceg ingyen több mint 5 holdas telket ajánlott fel az árvaházi építkezéshez. A felajánlott telek néhány évig üresen állt. 1898 és 1899-ben a martonvásári község elöljárósága és Kováts Lipót, martonvásári lakos között létrejött haszonbérleti szerződés szerint 85—85 forint haszonbérletet kellett fizetni. 1900. évre 170 koronára emelték fel. A befolyt bérleti díjakat az árvaház építési alapjába vételezték be. Időközben a martonvásári uradalmat József főherceg 1897-ben Dreher Jenőnek adta el. Pillanatnyilag úgy nézett ki, hogy az árvaház ügye elakadt, de Dreher Jenő változatlanul hozzájárult fenti terület árvaház céljára történő átadásához s ennek megerősítésére a „vármegye közönsége" nevében az alispán 1898. június 27-én Budapesten Dreher Jenővel ajándékozási szerződést kötött. Az árvaházi bizottság 30 fiú és 30 leány árva elhelyezésére fő- és melléképületből, valamint egy gazdasági épületből álló építési programot készített. A bizottság az építési anyagra vonatkozólag kikötötte, hogy sóskúti kőből, téglával és cseréptetőzettel készüljön. Az alispán a tervek elkészítésére országos pályázatot írt ki, amelynek alapján a legjobb tervre 200 frt-ot és az utána következőnek 100 frt jutalmat helyezett kilátásba. A pályázatra 12 terv érkezett be. 1897 augusztusában az Államépítészeti Hivatal főmérnökének elnökletével háromtagú bizottság döntött a beérkezett tizenkét pályaműről. Huszár Ágoston, a vármegye alispánja 1899. február 6-án jelentette: az első díjat Fröschl János, székesfehérvári lakos, építési vállalkozó „Rusticus" jeligéjű terve s ezzel 200 frt jutalmat; a második díjat Bierbauer István, budapesti lakos, építész „Szent István" jeligéjű pályaművel s ezzel 100 frt jutalmat nyert, s végül ifj.