Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Lencsés Ferenc: Martonvásár

Nagy Károly, budapesti lakos, építész, műegyetemi tanársegéd tervét dicsérő elismerésben részesítették. A pályázat kihirdetése után a vármegye alispánja 1899. március 30án Fröschl János vállalkozóval szerződést kötött a Martonvásáron felépítendő árvaház tervére, tervrajzára és költségvetésére. A megbízott tartozott a szerződés megkötésétől számított hat hét alatt a munkaterveket és részletrajzokat elkészíteni. Az Összes munkálat díját az építési költség 2,2%-ában állapították meg. A szerződéskötő kikötötte, hogy amenynyiben a munkálatok a jelzett határidőre nem vagy csak kifogással készülne el, úgy az építtetőnek jogában áll a munkálatokat mással elkészíttetni vagy a további megbízást visszavonni. A belügyminiszter által jóváhagyott terv és költségvetés alapján az árvaház építésére vonatkozó ,,árlejtési hirdetmény" kiírása azzal a kikötéssel történt, hogy az építkezés végösszege nem haladhatja meg a 100 000 koronát. Az árlejtési hirdetményre három: Felföldy Dániel, Hegyi Ferenc, Bíró Károly és Gyula budapesti építészek ajánlata érkezett be. Tekintettel arra, hogy az utóbbiak ajánlata 99 401 koronás előirányzattal készült, az árvaházat építtető bizottság a legolcsóbbnak és legmegfelelőbbnek tartotta s a vármegye alispánját bízta meg, hogy Bíró Károllyal és Gyulával kössön szerződést, amelynek értelmében az árvaházat a fent jelzett összegért ,.1901. évi július elsejéig minden részleteiben terv szerint hiány nélkül elkészítik és illetve azokat teljesen kész, száraz és lakható állapotban átadják." További kikötés volt, hogy az épületeknek 1900 év folyamán tető alá kell kerülniük. Az építési vállalkozónak a vállalási összeg 10%-át kellett biztosítékként letenni. Az építkezési szerződés értelmében és az építési napló tanúsága szerint 1900. szeptember 24-én egy munkavezető irányításával tizenkét munkás elkezdte a földmunkákat. Az építkezési munkák ellenőrzésével Hübner Jenő, műépítészt bízták meg, aki az építési napló tanúsága szerint a vállalkozónak több, hasznos utasítást adott. Az 1900/1 téli rendkívüli időjárás következtében az 1901. július 1-i határidő egy hónappal kitolódott, mivel az épület nagyfokú nedvessége miatt nem tudták kellő időben átadni. Az asztalos és padlózási munkákra Simon Lajos, asztalossal és Schlammadinger Alajos, vaskereskedővel 1902. május elsejei határidőre kötöttek szerződést a vállalt Összeg 10%-ának óvadék gyanánt történő letétbehelyezésével. Az árvaház igazgatására igazgató-választmányt alakítottak, amelynek hivatalból kilenc és a vármegyei közgyűlés által tíz évre tíz választott tagja volt. Az igazgató-választmány első munkája az árvaházi „tisztviselő" személyzet létszámának és fizetésének megállapítása volt. Az akkor „cselédnek" minősített személyzetet a gondnok fogadta fel, s bérüket is ő állapította meg. Az igazgató-választmány irányelvként a főzőnő részére havi 12—14 korona, a konyhalány részére havi 7—8 korona fizetést ajánlott. Az árvaház gondnokának, valamint a nőtlen férfi és a hajadon vagy özvegy női családfőnek tanítói oklevéllel kellett rendelkezniök. A családfők egy-egy szobát kaptak. A férfi családfőnek mezőgazdasági ismeretekben, míg a női családfőnek kézimunkázásban jártassággal kellett bírnia. (1905-től egyszerű ruhák szabását és varrását is végezték.) A családfők kötelessége volt a reájuk bízott növendékek nevelése és oktatása,