Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)
Lencsés Ferenc: Martonvásár
Való, hogy midőn ezen elhagyott helyzetemben éveken át engem szolgált kulcsárnő egy napon szobám mellett mert aludni, másnap azért megdorgáltatott s ettől eltiltatott. S ez alatt leányommal is csak úgy, mint midőn a zárdában volt, csak tanuk előtt beszélhettem, sehova leányomat nem kísérhettem, midőn szóért, mit vele váltottam, felelősségre vonattam és számolni tartoztam . . . annak színlelése mellett, hogy visszaviszi leányomat a zárdába elutazott vele Bécsbe, de alig hogy erre én is elhagytam Martonvásárt . . . levélben arra akart bírni, hogy leányom érdekében mondjak le arról, hogy a nyarat vele töltsem s akkor nem helyezi még el a klastromba, hanem fürdőre viszi ... a fürdő helyett ismét Martonvásárra tért vissza leányával, elérvén ekként azt, hogy engem Martonvásárról eltávolított. Ezeket látva és tapasztalva kénytelen voltam férjem házát végleg elhagyni s jelenleg tőle elválva külön élek." 11 '' 4 A grófnő 1881. szeptember 16-án az árvaszékhez címzett levelében írta: ,,Hogy mennyire való miszerint Gizella leányom atyjánál nem hagyható meg, hogy mennyire igaz, miszerint a zárdai élet leányom egészségére káros volt — becsatolom. . . Marenzeller hírneves bécsi orvosnak f. évi szept. 7-én kelt, hozzám intézett levelét, melyben, mint a Brunszvik család rendszerinti orvosa leányom állapotát annyira aggasztónak tartja és férjem, a gróf által leányom részére választott tartózkodási helyet oly egészségtelennek tartja, miszerint lelkiismereti kötelességemnek tartom minden tőlem telhető módon odahatni, hogy leányom gondos anya ápolása alá adassék." 1 " 5 Tekintettel arra, hogy a katolikus egyház nem mondta ki a válást, ezért Brunszvik Géza unitárius vallásra tért át, hogy gyorsabban elválhasson feleségétől, ami 1888. január 12-én mondatott ki. Ugyanez év május 2-án Budapesten Siegl Szerafinnal házasságot kötött. Brunszvik Géza 1899. július 20-án halt meg Ausztriában. A második feleség megözvegyülése után Capponi Pietro márki felesége lett. Nem sokkal élte túl Brunszvik Gézát nővére, Mária, aki 1901. május 4-én agygutaütésben halt meg Bécsben, ahonnan a bécsi birodalmi főszékváros tanácsa engedélyével szállították haza a martonvásári családi sírboltba. 190 Fényes Elek szerint Felső-, Tükrös-, Belső-, és Spanyolmajorok, Kismarton, Erdőhát és Libadöglő „majorságokat a volt jobbágyok földjein kívül gr Brunszvik Géza bírja, s a város feje egy uradalomnak, melyben a gazdálkodás okszerűen űzetik, szép és finom birkatenyésztéssel. Főtermék a tiszta búza, aztán a kukorica és cukorrépa, mely utóbbi vagy helyben használtatik fel, vagy a pázmándi cukorgyárba küldetik." A helyi felhasználás azt jelentette: ..Van itt az uraságnak egy szeszgyára, melyben 24 óra alatt 9 akó 35 fokú szesz termeltetik, többnyire kukoricából, s az évi termelés 7 hónapon át 1890 akóra megyén.'" 97 A martonvásári uradalom a szeszgyárat 1863-ban állította fel. A gyár napi termelése 9—10 akó 35 fokú szesz volt, aminek előállításához 24 q kukoricát, 4 q rozsdarát, 2 q zöldmalátát, 2 q száraz malátát használtak fel. A következő évben 400 q kukoricát, 1865-ben 800 q kukoricát és évente 200 q árpát és rozsot vásároltak. Ebben az időben a
