Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Farkas Gábor: Sárkeresztúr

nak, Nesselrode Vilmosnak sikerült megküzdenie a keresztúri birtokra igényt tartókkal szemben. Nesselrode 1703—1729 között volt prépost, és a birtokot végeredményben csak 1722-ben sikerült visszaszereznie. Ez év után a gazdálkodást már külső körülmények nem befolyásolták Utóda Nesselrode-Betram Ferenc már nyugodtan gazdálkodhatott. Ö egészen a fehérvári püspökség megszervezéséig, 1777-ig töltötte be a préposti tisztet. Ebben az évben azonban a préposti birtokot az uralkodó, Mária Terézia a fehérvári püspökségnek adta át. A falu többi birtokosai a világiak közül kerültek ki. A birtokos nemesség közül is legvagyonosabb a Vásárhelyi család, de találunk a birtokosok között még több Nagy családot is, és jócskán akadtak taksás nemesek. A Vásárhelyi Nagy család nemességét III. Ferdinánd idején, 1640. április 11-én kapta. A család egy őse, Vásárhelyi Nagy Gergely nemesi címereslevelét Veszprém vármegye közgyűlésén 1641. február 7-én hirdették ki. A címeres adománylevéllel járt Sárkeresztúron igen nagy terület, melyet a család a 18. század első felében még birtokolt. A földek nagyobb része azonban kicsúszott a család keze közül, s azok a Liptay családhoz kerültek. A Liptay család nemesi eredete újabb keletű. 1726. június 23-án kapta a nemességet Liptay Ferenc, melyet még ebben az évben Fejér vármegyében ki is hirdettek. Az armálist Bécsben állították ki a nemességszerző és felesége, Posgay Erzsébet számára. A nemességet megkapta még Liptay János, aki Liptay Ferenc öccse volt. 1733-ban a Fejér vármegyei nemesség felülvizsgálatára került sor. Liptay ekkor a vármegye helyettes alispánja volt. Ugyancsak vármegyei tisztviselő és egyben helyi birtokos, Gyurkovics Ferenc is. A család a nemességet 1708. június 20-án kapta meg, de a nemesi levelet Komárom megyében hirdették ki 1709. január 31-én. E család tagja. Gyurkovics Ferenc, mint helyettes alispán hatalmaskodást követett el Keresztúron. Liptay Ferencné Posgay Erzsébet kúriája körül levő kerítést az alispán helyettese elbontotta embereivel, s azt a vármegyei közgyűlés utasítására sem volt hajlandó helyreállítani. 1760. augusztus 18-án az alispán úgy intézkedett, hogy helyettese a lebontott kerítést karhatalom jelenléte mellett legyen köteles helyreállítani. Egy harmadik vármegyei tisztviselő is származott Sárkeresztúrról, a Vörös családból. A Vörös család armálisa a török idők alatt elkallódott, így új armális kiadása vált szükségessé. Ezt a család 1659-ben Pozsonyban kapta, melyet 1659. december 30-án Érsekújváron, a vármegye közgyűlésén kihirdettek. Ekkoriban ugyanis Komárom vármegye nemesi közgyűléseit Érsekújváron tartották, mivel a megye székhelye török megszállás alatt volt. A család egyik kiemelkedő tagja, Vörös Pál 1733-ban Fejér vármegye első alispánja volt, akinek öccse, László is keresztúri birtokos. Egyébként. 1754-ben az alábbi birtokos nemeseket írták össze: Vásárhelyi Nagy Gábor, Nagy Sándor, Nagy József, Nagy Ferenc és Nagy Imre; az armális nemesek közül pedig Miklós András, id. Szálai János, Szálai Péter, Szálai János, Nagy Ádám, id. Nagy János, ifj. Nagy János, Nagy Balázs, Hetyei András, Barcza István, Hegyi János, Morocza Sándor. Ez az összeírás nem teljes, mivel csak a családfőket és nem a 18 éven felüli nemes férfiakat érinti. Egyébként az armális nemesek egytől