Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Kurucz János: Mezőszilas

Fenyő András, Kovács István, Kökényes! Gábor, Németh János, Szenei Ferenc, Tóth István. Kötélgyártó: Gyarmati György. Lakatosok: Pataki Miklós, Szabó József, Szekulen Jakab. Molnárok: Balogh József, Pintér Gyula. Órás: Holfeld Ferenc. Pékek: Machalik József, Mráz Ignác, Németh János. Szabók: Fischer Izodor, Kacsa Mátyás, Rosenberg Samu, Székeli István. Szikvízgyáros: Szabó János. Takács: Kovács Sándor. Téglaégető: Szálai György. Téglaégető: Hacker Lipót, Borsodhy István. Tímár: Szálka Gyula.

105 A felsoroltak közül többen az uradalmak alkalmazásában, más részük a község szolgálatában álltak. Esett már szó arról, hogy több iparosműhely a közbirtokos családok tulajdonát képezte, ezeket a vállalkozók bérlőként vették használatba. A megállapított évi bérleti díjat negyedévenkénti részletekben fizették az iparosok a műhelyek gazdájának. A községben már a 19. században aktív kereskedelmi tevékenység bontakozott ki. Az 1900-as évek első 4 évtizedében Fischer Mór, Stramfer Izidor, Hercog József, Mészáros István, Szarvas Mihály, Puskovitz Imre, Lichtag Ferenc, Pollák József, Kocsis Lajos, Kun Sámuel és Bedő Sámuel vezettek vegyeskereskedéseket Szilasbalháson. Az említett üzletek mellett 1 kávéház (Vero Sándor), 1 fűszerkereskedés (Singer Jakab), 1 textilbolt (Vugár Sándor), 1 ruha- és cipőkereskedés (Steiner Miksa) és: 2 gabonakereskedés (Deutsch Sándor, Sonnenfeld Adolf, Ungár Mór) üzemelt a településen. A község területén fekvő fatelep Deutsch Sándor, majd Hahn Izodor tulajdonát képezte a századfordulón. Húskereskedéssel Lukács József, Sáringer Károly és Ferenc, Kirisits József és Kőműves Lajos hentesek foglalkoztak, tej kereskedő Killy István volt 1910-ben. Kocsmát Dani József, Fischer Mór, Ungár Sándor, Karacsóner Ignác, Beleitvelz József né, Kirisits József, Pollák József, Szálai Lajosné és Rostásy Vince vezettek 1940 előtt. 1942-ben 6 kocsmát, 1 vendéglőt és 1 fogadót tartottak nyilván a községben. A Szilasbalhási uradalmak a mezőgazdasági termékeiket nagykereskedőkkel értékesíttették, ebből a helyi közvetítő kereskedelemnek nem származott haszna. A lakosság terményeinek forgalmát a már említett néhány gabonakereskedő és az 1913-ban alakult Szilasbalhási Hitelszövetkezet bonyolította le. Nagyobb gabonatételekre és tengerire az Enyingi Gőzmalom, a Szegő féle enyingi béruradalom, a hatvan-pusztai uradalom és az őrspusztai halgazdaság volt vevő az 1930-as években. 1928 és 1935 között 30—35 kofa Budapestre szállított rendszeresen tojást és baromfit eladásra. További értékesítési lehetőségeket az ozorai, a tóti-pnsztai és az alsóbogára^ hetipiacok kínáltak, az állatokat a budapesti kereskedők vásárolták fel időnként a község területén. A tejforgalmat 1939-től a Szilasbalhási Tejszövetkezet bonyolította le. A Szilasbalhási Hitelszövetkezet 1922-ben tagja lett az Országos Központi Hitelszövetkezetnek. A településen 2 osztálya; a hitel- és a gabonaosztály működött, tagjainak száma 427, betétállománya 33 ezer P volt 1935-ben.

106 Az 1920-ban megalakított Szilasbalhási Hangya Szövetkezet 180 tagot számlált, és betétállománya 4300 P-t tett ki ugyancsak 1935-ben. 1926-ban tervként vetődött fel az, hogy a község belép az Országos Földműves Szövetségbe, de a képviselő-testület végül úgy határozott, hogy a belépés (helyett 6 éven át évi 20 arany K-val támogatja az országos szövetséget.

107