Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Kurucz János: Mezőszilas

A helység állatállománya a következőképpen alakult 1895 és 1942 között: 1895 1911 1935 1942 fejős tehén 553 722 645 744 tenyészbika 16 15 20 17 igás ökör 315 613 121 276 hízómarha ? 127 58 175 szarvasmarha össz.: 2071 2081 1643 2477 csikó 437 155 135 134 kanca 341 318 391 342 tenyészmén 2 3 9 5 ló összesen: 1078 648 803 757 sertés 3666 5136 5926 8156 bivaly 38 14 41 45 szamár 13 9 20 32 baromfi 10620 ? 12995 ? juh 7042 ? 1762 ? méhcsalád 98 ? 271 7108 Veszprém vármegye Törvényhatósági Bizottságának 1900-ban kibocsátott szabályrendelete szerint a községekben csak magyar szarvasmarha-fajtát tenyészthettek az állattulajdonosok. Szilasbalháson a simmenthálival keresztezett bonyhádi vöröstarka volt a jellemző. A községben a közlegelő hiányában a ki járatás nem volt megoldható és az istállózó állattartásra a nyugati fajta volt alkalmasabb. Ilyen indokok felsorolása mellett a képviselő-testület a már bevált fajta tenyésztésének engedélyezését kérte. A vármegyei alispán 1912-ig engedélyezte ezt a község állattenyésztőinek.

tOÜ Szilasbalhás az 1899-es határozat alapján csütörtöki napra szóló hetivásár-tartási engedéllyel rendelkezett, de erről a jogáról 1912-ben lemondott. 1925-ben ismét napirendre került a helyi vásártartás témája. A falu elöljárósága 4 országos vásár, ezenkívül egy sertés- és juhfelhajtással egybekötött hetivásár engedélyezését kérte. Az országos vásárokat február, május, augusztus és december hónapok elejére, a hetivásárt keddi napokra kérték. Vásártérnek a Tófenék területét jelölték ki, ennek bekerítésével járó költségeket már az 1926-os költségvetésben szerepeltette a képviselőtestület. A vásárjog elnyerésére 1932-ben került sor. Közben a vásártér helyének a Tófenék vizenyőssége miatt a temető melletti szabad területet jelölték ki. Ez viszont a lakosság ellenvetésével találkozott.

110 1928-ban körzeti ménfedeztetési állomás felállítását tervezték a községben, amelyhez Dég és a csatolt szomszédos uradalmak tartoztak volna. Dég községi jegyzője ellenezte az állomás felállítását, a szilasbalhásiak viszont egyedül nem vállalták a ménfedeztető fenntartását. 1939ben 392 fedeztetésre szánt állatot írtak össze Szilasbalháson. A képviselőtestület szarvasmarhánként 5 P-t állapított meg fedeztetési díjként, a sertéseknél maradt a régebbi 1 P.

111