Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Kurucz János: Mezőszilas

menyeket Csapó Vilmos jelentéséből ismerjük, ameíyet Sztankovánszky kormánybiztoshoz intézett október 10-én. A népfelkelők a lőtávolságba érkezett ellenségre sortüzet zúdítottak. A megdöbbenésből felocsúdott hadtest újra csatárláncba kezdett fejlődni, de a tizenötezer torokból felhangzó „Éljen a haza, éljen a szabadság, éljen Kossuth!" —• morajlásra végleg megzavaradott. Roth tábornok tárgyalásokat kezdeményezett, ebben békés elvonulást kért Csapó Vilmostól. Az alig néhány tucat lőfegyverrel rendelkező magyar népfelkelők vértelen győzelmet arattak az ellenségen október 7-én. Közben más hadműveletekre is sor került. Görgey még október 6-án tüzérséget rendelt Szilasbalhásra, Perczel István pedig Bogárd-pusztán állomásozott harcrakészen 3000 katonájával. További harcokra a tóti események folytán már nem került sor a területen. Roth tábornok október 7-én feltétel nélkül megadta magát. Hadtestjével együtt Philippovics generális 50 tisztje és 7500 katona lett fogollyá. Zsákmányként 12 ágyú töltésszekerekkel, különböző kézifegyverek és 5 ' zászló került a magyar népfelkelők kezébe/" A fogoly tiszteket Szilasbalhásra kísérték, ezek közül többet Kenessey József földbirtokosnál szállásoltak el. Itt említjük meg a jegyzetben már szereplő Huszárcsel helynevet, amelyet a néphagyomány az októberi harci eseményekkel hozza kapcsolatba. Csapó Vilmos egy jelentése utal arra, hogy az ellenség megtévesztésére a környező dombokon több száz tábortüzet gyújtatott, és felkelőit időnként mozgatva azt a látszatot keltette, hogy nagyobb erőkkel rendelkezik. Tóti Szilasbalhás határát képezte 1848-ban, ennek ellenére az október 6. és 7-diki események Ozorai csataként váltak ismertté. Arról nincsenek forrásaink, hogy ezekben a hadműveletekben a szilasbalhásiak számszerint mennyire vették ki részüket. Egy jelentés szerint októberben a már előre jegyzett 57 balhási újoncból 17 főt állított ki a falu.'" Az eseményekkel egyidejűleg koleramegbetegedések voltak a településen, de nagyobb a valószínűsége annak, hogy a jobbágyfelszabadítás keserű tapasztalatai okozták a falu lakóinak érdektelenségét a harci cselekmények iránt. 1848. október 12-én Szilasbalháson a nemzetőröket elszállásoló épületben kolera ütött ki. Október 15 és 18 között 3 ember, a következő 2 nap alatt további 7 fő halt meg a járványban. Az orvosi teendőket Jókuthy János és Stern József orvosok látták el a településen.

71 Szilasbalhás területe 20 707 k. hold volt 1857-ben, ez 17 246 k. holdra, majd 17 198 k. holdra csökkent 1895-ig. A község határához tartozó Közép- és Felső-Bogárdot 1876-ban Déghez kapcsolták, a 3500 k. hold területcsökkenés ebből az átcsatolásból ered. A község határára jellemző művelési területek a következőképpen alakultak a 19. század második felében: szántó kert rét szőlő legelő erdő nádas egyéb össz. ter. 1857 12 220 — 907 122 4643 1860 342 613 20 707 1886 12 652 84 460 87 3063 116 183 598 17 246 1895 12 650 137 408 727 2393 117 184 582 17 198k.h.