Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)
Várnai Tamás: Mátyásdomb
hajtó bizottsága erőteljesen szorgalmazta Feketepuszta különválását. Ennek okaiként főleg a nagy távolságot, de egyre inkább a tanácsi munka nehézségeit említhetjük. Az adminisztratív apparátus fő gondja ekkor a begyűjtés, az adófizetés, a mezőgazdasági munkák tervszerűségének növelése volt. A népszerűtlen intézkedések a lakosság fokozódó ellenállását váltották ki, ezért a dégi végrehajtó bizottság mindenképpen csökkenteni kívánta működése körét. A végrehajtó bizottság ülésein sorozatos panaszok hangzottak el a külterületek lakói ellen, bár az az igazság, hogy magában a községben sem volt sokkal kedvezőbb a helyzet. 1951. február 12-én a végrehajtó bizottsági ülésen a következő panasz hangzott el: ,, . . . a külterületek lakossága, Feketepuszta, Pinkócpuszta és a többiek lakossága semmi terményt sem adott be". 1951. október 15-én a végrehajtó bizottság titkára szokásos heti tájékoztatójában elmondotta, hogy Feketepusztán és a hozzátartozó pusztákon nagymérvű adóhátralékok vannak. Itt heteken keresztül egyetlen fillér sem folyik be. Ennek folytatásaként 1951. november 12-én bejelentették, hogy Ágostonpusztán, Feketepusztán, Pinkócpusztán zálogosításokat kell foganatosítani, mert enélkül eredmény nem várható. 1951. december 3-án Rády Károly titkár bejelentette, hogy Feketepuszta 1952. jaanuár 1. napjával önálló tanácsú községgé fog alakulni. A tanácsválasztásokat Feketepuszta községben 1951 őszén tartották meg. Feketepuszta önálló tanácsú község lett és 1952. júliusában Mátyásdomb néven szerepel. 1961-ig az enyingi járáshoz tartozott, majd ennek megszüntetése után a székesfehérvári járásba osztották be."' A végrehajtó bizottság első elnöke Vincze János, elnökhelyettese Mata Sándor, ideiglenesen megbízott titkára pedig Sillye Sándor, 1952 márciusában Mata Sándor került az elnöki tisztségbe és azt 1954-ig töltötte be. 1954-ben lett a végrehajtó bizottság elnöke Kapeller István, aki e tisztséget 1977-ig viselte. 1977-ben az önálló tanács megszűnt. 1955-től— 1956-ig vb-titkár volt Mater József, Szarka József és Lencse Sándor, 1957től e tisztséget Kiss József töltötte be. 1 ' 1952 elején megszervezték az állandó bizottságokat (Pénzügyi, Mezőgazdasági, Begyűjtési, Oktatási- és Népművelési, Közegészségügyi ÁB.). 18 Az 1952. január 15-én tartott végrehajtó bizottsági ülés adatai igen jól tükrözték a községi élet megindulásának nehézségeit. Nagy gondot okozott a bekötőút, amelynek nagyobbik szakasza 1953-ra elkészült ugyan, ennek ellenére nehéz volt a közlekedés, mert éppen a községbe bevezető szakasz nem volt elkészítve. A községfejlesztésben eredmények születtek. A villamosítás 1954-re megoldódott. A községnek 1955-ben 37, 1969-ben 57, 1970-ben 78 db közvilágítási lámpája volt. 1958-tól a községet bekapcsolták az autóbuszközlekedésbe. 1964-ig Mátyásdombnak napi két,j 1968-ig napi 4, 1969-től napi 11 járata volt. A 3 km hosszúságú bekötőútját 786 ezer forintért építették meg. A község 1957-ben megyei támogatással tűzoltószertárt kapott. A 125 légköbméteres szertár építésére 57 ezer forintot fordítottak. Jelentékenynek nevezhető a járdaépítés is. 1970-ig 1395 nr öntött betonjárda, 3825 m 2 cementlapos járda, 1080 m 2 aszfaltjárda, 200 nr kőből épített járda készült el.
