Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Farkas Gábor: Mány

Az 1944 őszén bevetett terület 60%-ban tönkrement. A lakosság 1945 tavaszán fizikailag is leromlott állapotban volt, így jelentős mező­gazdasági munkát nem is tudott végezni. 1945 tavasza, nyara erősen aszályos volt, így a megmaradt vetésterületen a termést a száraz időszak tette tönkre. A gyümölcsösökben esett kár oly nagymérvű, hogy a fák 80%-át ki kellett cserélni. Egyébként is a gyümölcsfaállomány 50%-át a katonaság kifűrészelte, anyagát felhasználta a bunkerépítésnél, illetve eltüzelték azt, Az újjáépítési tevékenység elég vontatottan kezdődött. Az elöljáró­ság a község szegénységére hivatkozott 1946-ban, 1947-ben is, amikor közutak, középületek, az elektromos hálózat helyreállításáról volt szó. 1948-ban a villamosítás azonban megkezdődött. Ez év október elejéig a községi épületeken kívül 250 lakóházba kapcsolták be a villanyt. 1946 őszén még valamennyi községi tulajdonú épület romos állapotban volt: így a községháza, az óvoda, a jegyzői lakás, az orvoslakás, az orvosi ren­delő és a község gazdasági épületei. A község több alkalommal kapott segélyt, és ebből a pénzügyi támogatásból meggyorsultak a helyreállí­tási munkák: például a közkutak tisztítása, a Sajgó-patak vízének fel­fogása, utcák kaviccsal történő lefedése, óvodaépület újjáépítése, iskolák helyreállítása, tűzoltószertár felépítése. 1947 tavaszán kelt jelentésből a község mezőgazdaságáról még min­dig vigasztalan képet nyerünk. A lakosság 1945 őszén, 1946-ban más községekből szerzett be állatokat. Ezek azonban vész következtében szinte mind egy szálig elpusztultak. 1947. március 7-én az egész község­ben 100 darab szarvasmarha, 120 ló, 120 sertés és 45 juh volt található. Üzemképessé 3 darab traktort tettek, a gazdasági eszközöknek csak egy részét tudták kijavítani. 1946 őszén a lakosság elvetett 600 hold búzát, 80 hold rozsot, 20 hold árpát. Évelő takarmány mintegy 200 holdat tett ki. Tavaszi vetések alá 300 hold felszántása történt meg. 1947 őszén Takács Lajos gazdasági elöljáró az ésszerűbb gazdálkodás megteremtése érdekében azt javasolta a községi képviselő-testületnek, hogy rendeljék el a nyomásos gazdálkodást a község határában. A nyo­másos gazdálkodás egyik előnye az volt, hogy az azonos termékeket ugyanazon dűlőben vetették el. Többek között lehetőség adódott arra, hogy a nyári, őszi legeltetéseket kiterjesszék a volt gabona- és a kuko­ricaföldekre is. 1947. szeptember 11-én hozott határozat szerint már ezen az őszön kalászos gabonával vetik be a Kőhányás-, a Gútkő-, a Kisdűlő-, a Szilhál-, a Szőlökalja-dülőket. A földreform során a község 200 hold legelőt kapott Nándorpusztán, melyet 1946. szeptember 1—1951. augusztus 30-ig a Nándorpusztai Álla­mi Állattenyésztési Kísérleti Gazdaság bérelt. Ez idő alatt az állami gaz­daság a területet begyepesítette. Nándorpusztán az Állami Állattenyésztési Kísérleti Gazdaságnak a földbirtokrendező szervek 1947 elején 700 kat. hold szántóföldet adtak át. Ugyanakkor nem látták biztosítottnak 1947 tavaszán 1784 hold föld megművelését. A német lakosság kitelepítésére 1946. április 13. utáni napokban ke­rült sor, amikor Mányról 58 családot szállítottak el. A mányi családok München környékén kaptak letelepedési lehetőséget. Helyükbe Csehszlo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom