Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Farkas Gábor: Mány

vántak birtokukra telepíteni. Ettől a szándéktól csak akkor állottak el, ha a munkaerő megszerzése sürgető feladat volt. így kerültek például evangélikus tótok, pravoszláv szerbek Fejér vármegye falvaiba is. 8. Társadalmi mozgalmak Mányon 1784—1848 A II. József kori összeírások bőséges adatokat szolgáltatnak Mányra. 1784-ben 253 ház állott a helységben, amelyekben 317 család lakott. A falu összes lakosa 1601 fő, akik között 12 nemesi származású élt. Található még Mányon 6 mesterember, 1 pap (református), 159 telkesgazda, 198 zsellér és 56 nem úrbéres viszonyban élő személy. Tíz esztendővel korábban 1963 hold szántóföldet, 326 kaszás rétet és 268 kapás szőlőt műveltek a mányiak. Állatokban nem bővelkedtek, s úgy tűnik, hogy csak az igások fenntartására törekedtek. Ugyancsak az 1774—1775. évi katonai összeírás szerint 217 ló, 193 ökör, 124 tehén, 180 juh, 115 sertés van a faluban. Katonai érdekek szolgálták az 1784. évi összeírás elkészültét is. Ebben nemcsak arra gondoltak, hogy a katonai szállítások során a mányi gazdák hány darab szekeret tudnak kiállítani, illetve a szekerek elé milyen állapotban lévő lovakat, ökröket fognak be, hanem feltüntették az utak minőségét, az itatóhelyeket, a szükségszállás- és búvóhelyeket. Eszerint kis befogadóképességű házak, hasonló templom, és 9 istálló található Mányon, A faluban keresztülfolyó patak vízéből az állatok ihatnak. Valamennyi útja rossz, erdeje részben sűrű, részben kivágott/'

1 A József kori „jobbágyvédő időknek" kirívó és ellenkező előjelű eseménye zajlott le Mányon 1786 tavaszán. A falu bírája, Mészáros Gergely, az uradalom szénáját jobbágyrobotosokkal rakatta kazalba. Az uradalmi tiszttartó azonban magasabbra akarta rakatni a kazlat, ami a robotosoknak nem igen tetszett. A bíró is közbelépett, és annyit mondott a tiszttartónak, hogy ne rakják magasra a kazalt, „hiszen nem Bábel tornyát építik." Amikor a földesúri tiszt továbbra is erőltette a magas kazalrakást, a falusi bíró megparancsolta a robotosoknak, jöjjenek le a kazalról, mert a szegény embereket így csak kínozzák. A tiszttartó erre éktelen haragra gerjedt, és a kezében lévő pálcával kegyetlenül megverte a bírót. Mindez a robotosok szeme láttára történt. A bíró — több tanú bizonyítása mellett — megveretését a vármegyének jelentette. Az esetet a helyszínen kivizsgáló Divéky József főszolgabíró azonban az uradalmi tiszthez hasonlóan viselkedett. A főszolgabíró nekitámadt a bírónak és ő is „két pálcát szaggatott el rajta", aki már két veretésért kért igazságot a vármegyétől. A mányi bíró elégtételt követelt Majláth József főispán-kormánybiztosnál is. A vizsgálat során kiderítették, hogy Mészáros bíró gyakran italozott, és ebben az állapotában meggondolatlanul beszélt. A vizsgálat lezajlása után a falusi bírót meg is fosztották hivatalától, és még 18 botütésre ítélték. Ez az eset is bizonyítja, hogy a vármegyei igazságszolgáltatásba a jozefinista eszmék nem tudtak behatolni, s ha olyan ügy keletkezett, amely kizárólag a jobbágy—földesúri viszonyt érintette, akkor azt a nemesség érdekeit szem előtt tartó hivatalnoki réteg a jobbágyság kárára most is deressel és bottal oldotta meg.