Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Farkas Gábor: Mány

A bot és a deres alkalmazása József császár halála után még inkább eszköz lett az egyéni lázongás radikális felszámolására. 1804 tavaszán nemes Csépén György mányi lakos panaszolta, hogy Pázmán János ispán súlyosan szidalmazta és megverte. Az ügy a vármegye elé került, de a sedria nem foglalkozott vele, mert kiderült, hogy Csépán György nemességét nem igazolták, így a jogi támogatást neki nem adják meg.

2t) A nemes és jobbágy közötti mély szakadékot ez az eset is szemléletesen jelzi. A jobbágy panaszával csak az úriszékhez, tehát saját földesura bíróságához fordulhatott, ahol az uradalom tisztjeinek volt döntő szavuk, és ezért igazságot a jobbágy itt nem igen nyerhetett. A vármegyei hatósághoz egyébként több szállal, közvetlenül is kötődik a jobbágy. A napóleoni háborúk idején többen kérik fiaik, örököseik hazabocsátását a hadseregből. 1801 tavaszán Turrai Márton mányi jobbágygazda fordult a nemes vármegyéhez, hogy egyetlen fiát és örökösét, akit a háború időtartamára vittek el katonának, s aki a hadjáratok idején meg is rokkant, végleg bocsássák haza. Venczel János pedig mostohafia, Seitelperger József hazabocsátásáért folyamodott. A szolgabíró a megyének bizonygatta, hogy Venczel Jánosnak a gazdaságban nincs segítsége, akinek mostohafiát meghatározott időre sorozták be, így ha annak ideje letelik, úgyis hazaengedik. A telkesgazdáknál a munkaerő igen nagy fontosságú tényező. Egyegy jobbágycsalád annál jobban élt, minél több mezőgazdasági munkára alkalmas tagja akadt. A jobbágy nemcsak saját telkét művelte, hanem az uradalomban is robotolt, de ha lehetősége adódott napszámmunkákra, állatok gondozására, bizonyos kézművesipari munkák elvégzésére (fonás, szövés, bőrmunkák, famegmunkálás, mezőgazdasági felszerelés készítése) szőlőmüvelésre, azokat is elvállalta. A bortermelést részben saját használatra űzték, de eladásra is termeltek. A jobbágyoktól 1804-ben majdnem 100 akó bort vásárolt Volkensdorfer Ferenc Mosón megyei (nezsideri) kereskedő.

21 1836-ban a jobbágytelkek száma 48 egész és hatnyolcad volt. Ez a telekszám tíz évvel később 35 egész és négynyolcadra apadt. 1846-ban a vármegyei küldöttség Mányon megállapította, hogy úrbérrendezési eljárás folyik, és ekkor az úrbéres telkek számát növelni fogják.

221 Mány az erdőövezetben feküdt. Itt a szegénységnek az aratási, szénakaszálási, kapálási munkákon túl lehetősége volt a szőlőművelésre, valamint fakitermelésre. A zsellércsaládfők száma Mányon 132 volt. Ebből 109 házzal rendelkező, 23 pedig hazátlan zsellér. 1828-ban a házas zsellérek közül 43 csak szőlővel bírt, a hazátlan zsellérek (23 családfő) közül 3-nak volt szőlőbirtoka. 1846-ban 35 egész és négynyolcad jobbágytelek volt Mányon. Ugyanekkor az úrbéres zsellérházak száma 122 volt. Feljegyeztek még a faluban további zsellércsaládokat is; 59 fejszés zsellér élt ekkor Mány faluban. 1836 előtt a következő nemesek éltek jobbágy telken: Ács Benjámin, aki egy úrbéri házhelyet és egynegyed jobbágy telket bírt. Adója az úrbéri ;telek után: királyi pénztárba fizetett 4 forint 39 krajcárt, a honi pénztárba pedig 2 forint 46 krajcárt. Ács Benjámin ezen túl teljesítette a katonai élelmezési költséget is. Somogyi András, Somogyi István és Somogyi Pál külön-külön bírt 1—1 jobbágyházhelyet és egynegyed telket. A három nemes Somogyi