Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Farkas Gábor: Mány

került sor itt viszonylag oly későn a birtok házi kezelésbe vételére, és ezzel egyidejűleg az intenzív mezőgazdasági művelés megkezdésére. A nagyobb gazdasági lehetőségeket biztosító polgárdi—battyáni és az enyingi, mezőkomáromi, hídvégi uradalmakban a földesuraság már a 18. század elején allodiális (saját kezelésű) területeket alakított ki, amelyeket a következő évtizedekben gyarapított. Erre Mányon ez időben ugyan kísérlet történt, de — mint az előzőekben is láttuk — az uradalmat bérbeadták. A bérlők azonban nem törődtek a gazdaság rendszeres fejlesztésével, a falu határát nem rendezték, a csalitos részeket nem irtották, erdőt tervszerűen nem telepítettek, a mocsaras részeket nem csapolták le. A lakosságot is akkora mértékben hagyták növekedni (telepítés útján), amennyire az uradalomnak éppen szüksége volt. A bérlők ezt az igényüket a munkaerőszükséglethez szabták. Ugyanakkor a jobbágylakosság által művelt telki földek (úrbéres földállomány) után járó szolgáltatások — robot, dézsma, census — igen jól jövedelmezett az uraságnak. Bél Mátyás leírása szerint Mány Bicske alatt fekszik, ugyanazon út mentén. Földjét termékenynek mondja. Azt lehet értelmezni a néhány szavas utalásból, hogy bor, gabona egyaránt jól terem a mányi határban. Mány a 18. század második harmadában Batthyány Fülöp birtoka.

12 Ugyanakkor az egyház, — ez esetben a veszprémi püspök — a termények tizedrészét követelte. Ez tizedadó néven ismeretes. Felvetődhet a kérdés. A veszprémi püspök milyen címen szedett tized adót Mányon? Ez időben Fejér megye katolikus falvai a veszprémi egyházmegye alá tartoznak. A székesfehérvári püspökséget és az egyházmegyét 1777-ben alapította Mária Terézia királynő. Az érvényes úrbéri szerződés értelmében a mányi jobbágylakosságnak igen magas censusbeli (pénz) terheket kellett viselnie. A mányiaktól ugyanis nem vették igénybe a teljes földesúri robotszolgáltatást, hanem arra kötelezték őket, hogy azt pénzért váltsák meg. Ugyancsak pénzbeli teherré változtatták a dézsmaszolgáltatások egy részét is. így a mányiak az 1730-as években évi 400 rajnai forintot fizettek az uraságnak, ami ez időben elég tetemes összeget jelentett. Ezt a falusi bíró a lakosság között a vagyon arányában vetette ki, és fizették az urasági jogot gyakorló bérlőnek. A Batthyány családnak Mányon nem volt saját kezelésű földje, de tudjuk, hogy Bicskén saját gazdasági épületei állottak. Mányon kevés uradalmi állatot tartottak, melyek ellátására a mányiakat kötelezik. A jobbágyok évente 25 szekér szénát visznek a bicskei uradalmi szérűre. Ugyancsak munkát adnak (fuvar és kézirobot formában) az itteni allodiális gazdasági épületek fenntartására. A földesúri italmérési jogot a Batthyányiak maguk gyakorolják Bicskén. így a vendégfogadót és a sörházat nem adják át az uradalmi bérlőknek. A mányiakat 1731-ben kötelezik, hogy a „bicskei italházak" fenntartását a gazdasági épületekhez hasonlóan gondozzák. Ügy tűnik, hogy a jobbágyszolgáltatásnak ez a módja megfelelt a mányi és a bicskei jobbágyságnak. 1731-ben kérik az uradalom ügyviselőjét, (mai értelemben: jogtanácsosát), hogy a terheket készpénz formában kívánják fenntartani. Szabó János ügyviselő 1731. április 25-én levelet írt gróf Strattman Eleonórának, amelyben a jobbágyok kérelmét előadta: Ö is java-