Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Farkas Gábor: Mány

solta, hogy a „készpénz árenda" maradjon fenn, mivel az allodiális földek hiánya miatt a robotszolgáltatásnak ez a formája fenn is állott. A negyvenes években azonban a növekedő terheknek vagyunk tanúi. Ez azonban országos jelenség volt. A mányiak eddigi terhei mellé továbbiakat tesz az uraság. 1749 végéig, amikor lejárt a földesúr és Mány között kötött úrbéri szerződés, azt tapasztaljuk, hogy az eltelt másfél évtized alatt a szolgáltatási struktúra gyökeresen megváltozott. A jobbágyságot ekkor már az állami és a földesúri terhek egyaránt nyomorították. Batthyány Lajosnak írják a mányiak, hogy az új szerződést jelentős könnyítésekkel kössék meg, mert a lakosság az elmúlt években a terhek miatt elszegényedett. Ezek között a jobbágyok elsősorban földjeik terméketlenségét hangsúlyozták. Azt írják, hogy 1734 óta egyre kevesebbet termett a határ. Sok jobbágygazda már nem rendelkezik igavonó állatokkal. Az igásállatok egy része elpusztult, vagy leromlott, mert a mértéktelenül kierőszakolt földesúri fuvaroztatás és katonai szállítások (forspont) azokat tönkretették. Budára évente száz pozsonyi mérő abrakot, húsz szekér szénát szállítottak el. Bicskén a vendégfogadóban, a sörházban, a birkaistállóban megszámlálhatatlan napszámot, fuvart adtak a mányiak. A földesúr mészkőbányát nyitott, és meszet égetett. Itt a kemencékhez történő kőhordást. a favágást is a mányi robotosokkal végeztették el. Az elnyomorodás az 1740-es évek közepén már nagymérvű volt, de ezt a földesúri tisztek nem akarták figyelembe venni. A falu tartozásainak kiegyenlítésére egyetlen esztendőben, (1749-ben) 300 rajnai forintnál is többet vett fel kamatra. Az úrbéri szerződést ebben az évben megújították, de ez csak öt esztendeig volt érvényben. 1755-ben, majd 1763-ban — két ízben — újabb szerződések kötésére került sor. Ez is jelzi a jobbágyság és a földesuraság között fennálló feszültséget, amely az úrbéres lakosság részéről az egész Dunántúlon, így Mányon is zajos tömegelégedetlenségben, majd nyílt felkelésben kulminált. Ez a mozgalom a birtokkal rendelkező úrbéres lakosság, tehát a telkesek megmozdulása az uraságokkal szemben. A mányi jobbágyság tiltakozása a földesúri tisztek előtt — a szerződés nélkül teljesített robotszolgáltatások ellen — nem érte el célját. 1763-ban újabb szerződés készült, és ebben a korábbi terhek nagy részét, már mint szokásba jött gyakorlatot vették át. Igaz ugyan, hogy a „rendes robotolást" most sem veszik igénybe, mert a majorsági földek nagysága most sem igényli. Ennek a munkafajtának a megváltását azonban évi 500 rajnai forintban állapították meg. Ezen kívül további 500 forintot vetettek ki a jobbágyokra: mégpedig 200 forintot fizettek borkilenced megváltása fejében, és 300 forintot Örspusztáért, amelyet most is béreltek. A mányi határban termett gabonából a kilencedet természetben adták, de a földesurat és kíséretét is kötelesek voltak élelmiszerrel ellátni, ha Mányra látogattak. A robotból — a megváltás ellenére — tetemes rész maradt meg. Az urasági szőlőben adódó minden munkát a jobbágyok végezték, ugyanakkor a „Körtvélesi dűlőben" lévő majorsági földeket is nekik kellett