Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Farkas Gábor: Mány

Farkas Gábor: MÁNY 1. Földrajzi viszonyok, természeti adottságok Halmazfaluból kialakult többutcás szalagtelkes település a Gerecse hegység déli peremén. A község központi belterülete (210 ha) a Sajópatak partján fekszik 191 méter tengerszint feletti magasságban. Területe (4477 ha) völgyekkel aprólékosan felszabdalt löszborította eróziósderáziós dombság. A változatos földtani felépítésű terület a harmadidőszak egyes szakaszaiban a szomszédos Zsámbéki- és Bajnai-medencével együtt a Gerecse üledékgyűjtő teknő jenek szerves része volt. Tartósan süllyedő területét előbb a felsőoligocén sekély tenger öntötte el, majd huzamosabb szárazföldi lepusztulás után a szarmata tenger transzgressziója alá került. A pliocénban déli része felsőpannóniai tengeröböl volt, északi pereme pedig pannónia abráziós partszegély. A harmadidőszaki üledékes kőzetekkel (agyag, homok, homokkő, agyagmárga, mészkő stb.) kitöltött medence a pliocén végétől szárazulattá vált, s ettől kezdve felszíne az újpleisztocén löszképződésig bezárólag eróziós-denudációs terület volt. A puha agyagos, homokos, márgás, mészköves üledékből felépült, délkeleti irányban lejtősödő felszínét a Gerecse belsejében eredő állandó vizű patakok és időszakos torrens vízfolyások erodálták. A hosszan tartó eróziós-denudációs időszak emlékeit a különböző mértékben letarolt, oligocén és szarmata térszínen települt pleisztocén kavicstakaró jelzi. A jégkorszaki folyóvízi és areális erózió mellett a domborzat mai képének kialakításában a fiatal szerkezeti mozgásoknak, a tömegmozgásos folyamatoknak és a löszképződésnek is fontos szerepe volt. A letarolt és részlegesen ellöszösödött felszínt északnyugat—délkeleti és észak—déli irányú vetődések pásztásan feldarabolták és kijelölték a mai vízfolyások eróziós pályáit. A szerkezeti vonalakat követő fővölgyek irányába eróziós és deráziós mellékvölgyek vágódtak be, s a köztes hátakat, tetőket és völgylejtőket a szoliflukciós és suvadásos mozgások meredek lépcsőzött hullámos felszínekké formálták. A szélesebb hátakon és tetőkön vékony, foltos lösztakaró települ, az enyhébb, szelídebb lejtőket vastag áttelepített lösz fedi. Mélyre vágódott aszimmetrikus eróziós fővölgyek, tál alakú deráziós mellékvölgyek, lekerekített hátak, magas tetők, környezetükből kifaragott kavicstakarós szigethegyek, nagy suvadások, eróziós vízmosások és szakadékvöl-