Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Kállay István: Magyaralmás

két egész és 5 fél telek állt üresen. Ezek után, mivel pertinenciáikat megművelték, a lakosok évi 1 Ft 50 d-t fizettek. A földesúr kocsmáltatott és gyakorolta a mészárszéktartás jogát. A faluközösség évente két őzet adott a földesúrnak. A falunak saját malma egy kővel őrölt. A határban 45 hold földesúri erdő terült el. Fája csak tűzifának való, tekintélyes része cserjés, ciheres.'

2 1700-ra némileg módosultak a viszonyok. A falu elöljárói ekkor Polgár János törvénybíró, Szabó Gergely bíró és Somodi János esküdt. A falu pecsétje ovális alakú, középen a szokásos mezőgazdasági szerszámokkal. ALMASI FALUPECSÉT felirattal. A telekállomány: 3 egész, 7 fél és 17 negyed lakott. 13 puszta telek. A zsellérek száma 4. A robot évi 52 nap, a telekcenzus 3 Ft. 13 fertály szőlő állott elhagyva. Az átvonuló katonaságnak a falu különböző szolgáltatásokat adott.

13 A katonai követelések miatt gróf Eszterházy Antal pápai földesúr Fejér megyéhez fordult: csákvári és almási jobbágyait a számtalan feles alájáró katonák beszállásolásával és előfogatokkal nyomorgatják. Értesülése szerint a fehérvári kamarai provisor katonai végrehajtás terhe mellett ingyen munkára hajtja a falvait. A gróf kérte a megyét, hogy reá való tekintettel ne terhelje meg Csákvárt és Almást, fogja pártjukat, „hogy a megye szárnyai alatt maradhassanak.

1

'' 1702-ben 21 családot írtak össze: Zalay, Rácz, Nagy, Somodj, Németh, Kocsis. Szabó, Vas, Harj. Csapó, Polgár, Cseh, Lepsény, Kiss, Kelhez, Bodicz, Varga és Birka. A 21-ből jobbágy 18, zsellér 3. A i'obbágyok közül negyedtelkes 4, féltelkes 1, egésztelkes 13. A 21 családnak összesen 31 fiú- és 19 leánygyermeke volt (összesen 50). Lova 3 egésztelkes jobbágynak volt, közülük kettőnek 2-2, a harmadiknak 1. A 18 jobbágycsaládból 14-nek volt ökre. Közülük kétökrös gazda 2, négyökrös 10, hatökrös 2. Tehene csak két zsellérnek nem volt, a másik 19 lakos közül egy tehene volt 9-nek, két tehene 6-nak, három tehene 3-nak, végül öt tehene l-nek. Tehát összesen 35 tehén volt a kezükön. Növendékmarhája volt 14 lakosnak. Egy darabja 7-nek, két darabja 5-nek, három 2-nek. Borjú 19 lakos kezén volt. Birkát, kecskét ekkor sem tartottak. A sertésállomány is gyenge: csak 6 lakosnak volt. A marhatartás tehát messzire megelőzte a többi állatot. Viszont, a kor általános gyakorlata szerint, szép számmal tartottak méheket. A telekállomány egész telkekre átszámítva: 14 1 2 sessio. A cenzus az egész telek után évi 3 Ft. A jobbágyok fejenként évi 52 nap robottal tartoztak (a gyakorlat szerint egy nap 12 d-t ért). A három zsellércsalád egyenként évi 50-50 d cenzust fizetett. Ök is 52 napot robotoltak, de gyalogrobotban, ami napi 6 d-t ért. A három hazátlan zsellér fejenként évi 9 napot robotolt. A fentieken kívül volt 2 egész és 5 fél puszta (deserta) sessio. Ezek után a hozzátartozó kültelkeket megművelő jobbágyok egyenként, tekintet nélkül a teleknagyságra, 1 Ft 50 d cenzust fizettek az uradalomnak. A jobbágyok kötelesek voltak terményeik után kilencedet adni és az úr borát mérni. A földesúr gyakorolta a húsmérés jogát is. Évente 2 őzet (vagy 60-60 d-t) adtak. A faluközösség korábbi malma egy kővel működött. Utána évi 6 Ft cenzust fizettek. A határban 45 hold uradalmi erdő feküdt, de inkább cserjés-bokros, mint haszonfás terület. Épületfának nem való.'

5