Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)
Dani Lukács: Inota
említett bérelt terület és az 1830 kat. holdnyi kisbirtok volt az élettere az ezer főt meghaladó (1937: 1305 főnyi) helyi népességnek. 83 Az 1941. évi adatok a mezőgazdasági népesség számát 777-ben adják meg. (Az 1382 főnyi, 99%-ban magyar lakosságból.) Az előbb említettek közel egyharmada önálló (270 fő), de 55%-uk 5 hold alatti földtulajdonos. A 149 főnyi törpebirtokoshoz még 215 időszakosan foglalkoztatott járult: ilymódon a mezőgazdasági keresők közel fele (364 személy) agrárproletár, vagy ahhoz közel eső sorsban élt. A mezőgazdasági népességen belüli sarkítottságot jelzi a 10 kat, holdon felüli birtokosok szintén 50%-hoz közel álló aránya (373 fő). A két pólus között elhelyezkedő — létszámában legjelentősebb (174 személyt kitevő) — 5—10 holdas birtokosok a mérleg nyelvét alkották a helyi paraszttársadalomban, amelynek csúcsán 5 fő 50 hold feletti birtokos állt. A községpolitika meghatározói a jobbmódú birtokosok, illetve a nagybirtokosok voltak. A nagybirtokosok és a község érdekeinek ritka egybeesése (az állam által végrehajtott beruházások esetében) eredménnyel járt. így jutott telefonhoz, majd vasúti megállóhoz a falu. Nem volt ilyen egyértelműen hasznos, főleg vitáktól mentes a község villamosítása a harmincas években. Maráczy Károly villanytelepe ugyanis, hiányos szolgáltatása miatt, gyakori nézeteltérésekre adott okot. 87 1941 januárjában végrehajtott áramdíj-emelés, illetve a nem fizetők kikapcsolása miatt támadt panasz pedig megjárta az alispáni hivatalt is. Mindennek a gyökere az volt, hogy a község vezetése — takarékossági szándéktól indíttatva — elfogadta Maráczy javaslatát, hogy a villanyoszlopok helyének térítés nélküli átadása fejében ingyenes világítást kapnak a községháza és a csendőrlaktanya helyiségei. (Ez évi 100 P megtakarítást jelentett a község számára.) Egyébként is a takarékosságra, a visszafogott költekezésre való törekvés jellemezte a község gazdálkodását. 88 A harmincas évek első felében az új községháza tatarozására évi 250 P-t állítottak be a költségvetésbe. Az előirányzat emelésére csak 1939-ben került sor. E célra 1940re 500 pengőt terveztek be. Elodázhatatlanná vált ugyanis a húszas években összedőlt melléképületek (istálló, mosókonyha, kamra, ólak) helyreállítása, amit az is indokolt, hogy „azóta a jegyző idegen helyen kénytelen mosatni és minden más olyan munkát elvégeztetni, amit mosókonyhában szoktak elintézni." A felújítások sorrendisége és a ráfordítás forrása szempontjából jellemző, hogy a községháza 40 méter hosszúságú kőkerítését már 1937-ben, a községi kőbánya jövedelmének felhasználásával állították helyre. Egyébként a község gazdálkodására még 1940-ben is komoly teherként nehezedett a községháza építésére több mint egy évtizeddel korábban felvett kölcsön. A fennálló 3078 pengős tartozás törlesztésére 1941-re 2000 pengőt irányoztak elő. Ezt azonban a megye törölte. Engedékenyebbnek bizonyult a községháza tanácstermének bebútorozásával kapcsolatban. Az e célra előirányzott 381 pengőt az 1940, illetve 194l-es előirányzatban jóváhagyta a megye, miután az említett helyiség bútorzat hiányában éveken át használhatatlan volt.
