Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Dani Lukács: Inota

A harmincas évek második felében kisebb beruházásokra, illetve felújításokra került sor. Ezekkel a vízellátás (és tűzoltás), valamint a községbeli közlekedés körülményein javítottak.

89 Az Eszes-féle közkút (mely az egész Túlsó utcát látta el) felújítása nemcsak éveket (1938— 1941), hanem viszonylag jelentős összeget 675 P-t) is igényelt. Csatlakozás biztosításával egyidejűleg megoldották a tűzoltólajt feltöltését is. Egyébként 1934-ben a helyi öntkéntes tűzoltók — 32 fő — ruházatát, 1938-ben versenyzési feltételeit biztosították. 1942-től pedig a parancsnoknak évi 100, egy altisztnek pedig évi 20 pengőt szavazott meg a közgyűlés. Helyileg jelentős felújításnak számított a Szalay-féle rombadőlt híd helyreállítása is. Ezt 229.30 pengő ráfordításával 1939-ben hajtották végre. A község útjainak rendszeres karbantartását nehezítette az a körülmény, hogy az 1890. évi I. tc. által elrendelt közmunka „már csak nevében közmunka", miután 90%-át pénzben kellett megváltani és a megyének kellett befizetni. A rendelkezésre álló hányad nem volt elegendő a község útjai rendben tartására. Az utak „siralmas állapotára" tekintettel a község közgyűlése, törvényes jogával élve, a maximális közmunka leszolgálását rendelte el. Ez gyakorlatilag a korábbi mértékű, tényleges fizikai részvételt (igás és kézi napszámot) írt elő a lakosság számára. E mellett élt a 10%-os igénybevétel is. (Ennek keretében pl. 1938-ban az Inota—Gúttamási közti út javítását végeztették el.) De voltak e kötelezettségektől független, alkalmilag szükségessé váló feladatkitűzések is. (1937-ben az Űj-telepi utcák felárkolását, a Templom utca átereszeinek kicserélését írták elő az érintett terület lakosai számára. Hasonlóan jártak el 1939-ben a Túlsó utca, majd ismételten az Űj-telep rendbehozatalakor.) Felsőbb utasításra az 1937. január 1-i helyzetnek megfelelően megállapították és térképen rögzítették a helyi közdűlőutakat.

90 (Ezek még nem közutak, de a mezei dűlőutak minősítését meghaladják.) A községi közgyűlés közdűlőútnak minősítette a Réti-puszta melletti, a Hidegvölgyi, a Bakonykúti és a vasútállomáshoz vezető utat. (Ez utóbbi idesorolását a vasútállomás létesítése tette szükségessé.) A következő évben (az 1938. június 9-i közgyűlésen) a mezei közös dűlőutak tekintetében foglaltak állást. A Legeltetési Társulat javaslatát figyelembe véve ide sorolták a Hidegvölgyön áthaladó Bakonykúti, a Hegyhátig vezető (a volt barakktábor területén húzódó) utat, megállapítva, hogy e két "úton kívül, más önkényes út, a közlegelő területén nincsen." A belügyminisztérium utasításának eleget téve 1941 szeptemberében megalkották és elfogadták a község járdaépítési szabályrendeletét. A községrendezéssel összefüggő feladatok megoldása során élénk vita alakult ki egyrészről a megyei állásfoglalásokkal, másrészről bizonyos községi elképzelésekkel kapcsolatban a helyi közgyűléseken.

91 A megyével a községet átszelő Gráci út átkelőhelyeinek kijelölése kapcsán támadt vita, mert a helyi vezetés szinte az egész község területét átkelőhelyül jelölte meg. A megye csak a zárt beépítésű terület kijelölését volt hajlandó tudomásul venni. Az egy évig (1940—41) húzódó vitában — az Államépítészeti Hivatal állásfoglalása alapján — a megye nézete győzött. Még 1938 novemberében a református iskola előtt húzódó kor-