Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)
Dani Lukács: Inota
jáért — miniszterközi bizottság határozata alapján — a harmincas évek közepéig díjazás nem járt.) Viszonylag szerény mértékű bevételt jelentett a község számára a vadászati jog bérbeadása. 81 A harmincas évek első felében 375 pengő, a második felében 240 pengő évi bérleti díj fejében gyakorolta e jogot a riválisával (ifj. Andaházy Antallal) szemben győztes, helybeli Wolf László, 1936-tóÍ kezdődően. Az eredetileg 10 évre (1936—1946) kötött megállapodás díját a község közgyűlése — az érdekeltek közötti birtokarányos felosztás helyett — a kialakult helyi jogszokásnak megfelelően, a Legeltetési Társulat támogatására fordította. A már említett kőbánya előbb ölenként 2,40 pengőt, majd újabb szerződés alapján az eladott kő ára 2/5-ének, havi elszámolás alapján történő befizetését jelentette a község számára. A gabona árának függvényében alakult a községi földek bérleti összegének megállapítása. Az általában 5 évre szóló szerződés évi összege két mázsa búza árának volt megfelelő, kat. holdanként. 8-' A 11 kat. hold és 1038 négyszögölnyi területet 1928-ban holdanként 32—40 pengő közötti mázsánkénti búzaárral számolva adták bérbe. 1934. október l-e és 1939. szeptember 30-a közti időtartamra 356 pengő 50 fillér bérleti díjat állapítottak meg, arra való tekintettel, hogy ekkor a búza ára 15 pengő volt. (1 kat. holdra ekkor is 2 mázsa búza ára, azaz 30 pengő jutott.) 1939 tavaszán a Halomaljai dűlőben fekvő 7 kat. hold 44 négyszögöl földdel növelve, a község valamennyi (19 kat. hold 568 négyszögöl) földjét 1945. szeptember 30-ig 488 pengő 50 fillérért, 24 parcellára osztva, adták bérbe.) Az 5. és a 6. parcellát a kisbíró javadalmazásába számították be. Az adót — valamennyi föld után — a község vállalta A bérlő viszont évente augusztus 1—5 között a bérlet díját volt köteles befizetni, amellett, hogy a bérlet időtartama alatt, holdanként összesen 25 szekér trágyát volt köteles a földek javítására felhasználni. Külön kezelték és községi gondozásban hagyták (bár időnként szintén bérbe adták) a falu sárgaföldbányáját, hogy ,,az építés előmozdítása céljából . . . ingyen hozzájuthassanak (a) ... szükséges sárgaföldhöz" az épí-teni szándékozók. A község földjének nagysága a harmincas évek második felében módosult. 83 1936 nyarán, arra hivatkozva, hogy a 12 holdat meghaladó ún. „Csapás", és a 6 és fél holdnyi „Marhajárás" telekkönyvezése rendezetlen, mindkét területet a politikai község tulajdonává nyilvánította a közgyűlésük. Területük egy évvel később, az állami betonút építésével kapcsolatos kisajátítás következtében 1258 négyszögöllel csökkent. Évekig tartó tortúra következett — szintén telekkönyvi pontatlanságokból adódóan — a Legeltetési Társulat és a község között 10 kat. holdnyi szántó, illetve 22 kat. holdnyi rét birtoklásával kapcsolatban. Az 1936-tól 1941 februárig húzódó vita — amelyet az említett útépítéssel kapcsolatos kisajátítás csak tovább bonyolított — azzal zárult, hogy 20 holdat meghaladó ingatlanról a község lemondott a Legeltetési Társulat javára. A község földjeivel együtt a harmincas évek derekán 304 kat. hold az összes bérletbe adott terület. 8 '' Ebből 234 hold 5—50 hold közötti birtokosok tulajdona volt. Az ő 1441 holdnyi területükkel ellentétben ahatár nagy részét birtokló uradalmak haszonbérletet nem alkalmaztak. Az 3* 35
