Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Dani Lukács: Inota

1923-ban a kincstár hidegvölgyi legelőt lőtérnek akarja kisajátítani.

70 Miután a község 278 kat. hold közlegelőjéből csak 78 hold alkalmas legeltetésre (a többi kőszikla), létkérdés az 50—60 holdnyi hidegvölgyi legelő megtartása. Bajza Elemér, képviselőtestületi tag a kincstár törekvését érthetetlennek tartja, hiszen az már 1912-ben, Várpalota és Inota között, többezer holdat éppen lőtér céljára vett meg. A vita áthúzódik a következő évre is. 1924 tavaszán a Gazdasági Felügyelőség még min-» dig az iránt érdeklődik, hogy „milyen indokból tiltakozik (a községi vezetés) a hidegvölgyi legelőnek igénybevétele ellen." Szabó János községi bíró javaslatára a képviselőtestület változatlanul kitart korábbi nemleges álláspontja mellett. A.község gazdálkodását a húszas évek első felében a nagyarányú költségvetési deficit jellemzi.

71 Már a tizes évek végén a bevételeket 3—4-szeresen haladja meg a kiadások összege. Ez az arány 1920 és 1923 között tovább romlik, és 1923-ban a kiadások közel hússzorosan haladják meg a bevételek összegét. Az állami adóteher után kivetett községi pótadó az 1918. évi 57%-ról 1923-ra 385%-ra emelkedik. A község 1243 főnyi lakosára ekkor 614 516 korona 99 fillér adóteher nehezedik. A nagy számok mögött nagyarányú pénzhígulás húzódik meg. Erre vet fényt a község bor- és húsfogyasztási adóval kapcsolatos 1914— 1923 közötti pénzügyi politikája.

72 ••• • ,

L Ezeket az adókat, általában 3 évre, a község a Megyei Pénzügyigazgatóságtól bérbe vette, majd rendszerint évi egy összegben megegyeztek a helyi italmérőkkel és mészárosokkal. Az említettek által fizetett adók összege meghaladta a bérletét: így a községnek a vállalkozásban némi haszna maradt. A községi vezetést az első meglepetés a háború kitörésének évében érte. A Pénzügyigazgatóság a fogyasztási adót közel kétszeresére növelte: 1914-re 1321 K 10 fillérben állapította meg. Ezen nem hogy nyert, de egyenesen ráfizetett volna a község (az előző évi 742 koronás adókivetéshez mérten). Mégis — még árverés keretében is — a bérlet megszerzésére törekedtek, hiszen a háborús időkben viszonylag biztos pénzforrást láttak benne. A háborút követően (1920-ban) a pénz romlása miatt előbb csak egy évre, a 3 italmérő és az 1 mészáros tételes ellenőrzése mellett 1500 K összegben kötnek megállapodást. A következő két évben, a várható emelésre, illetve arra való tekintettel, hogy a fogyasztási adókat a fogyasztási cikkek „óriási áremelkedése mellett is, a békebeli alapon" hagyták meg, az ellenőrzés szigorítását hajtják végre. 1923-ban a pénz további romlása miatt a 4 értékesítő egyenkénti ellenőrzése sem bizonyult elégségesnek, ezért október 1-től kezdve az italmérők és a mészáros állandó ellenőrzését rendelik el, Szabó István és Kis József képviselőtestületi tagok által. (A befizetett adók 30%-a fejében.) Az érdekeltek pedig adójukat kötelesek esetenként befizetni. v A község bevételi forrását jelentő vadászati jog bérlési összegének alakulásán és vásárlóerejének módosulásán az inflációs folyamat szintén nyomon követhető.

73 A bérlet tárgyát képező 1829 kat. holdat 1914-ben évi 190 K Összegért adták bérbe Király Istvánnak. Ugyanezt a területet Nemes Károly, helybeli molnár bérli 7000 K ellenében, 1921-ben, 1923 decemberében a bérletet évi 6 q búzára változtatták, mert ekkor