Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Dani Lukács: Inota

nem tartotta lezártnak a szabadságharc, illetve a társadalmi igazságtétel ügyét. A túlerő a szabadságharcot leverte, az azt követő önkényuralom azonban a forradalom fontos vívmányát, a jobbágyfelszabadítást megerősítette, és a maga módján rendezte. Az országos helyzethez hasonlóan Inota határának túlnyomó többsége a korábbi földesurak birtokában maradt.

39 A kereken 800 főnyi népességből a 25 jobbágytelket megülő család vehette birtokba az általuk művelt földet, a legelőilletékkel rendelkező házas zsellérek száma nem érte el az ötvenet. A birtoktalan családok, illetve csak házzal, vagy szőlővel rendelkezőké meghaladta az összes családok több mint 10%-át. A határ közel 80%-a földesúri birtok, a Zichy grófok tulajdona. Az uradalom a felszabadulás nyomán elveszített munkaerőt a falu szegényeiből biztosítja, már az ötvenes évek közepén, a birtokában maradt Réti-pusztán cselédeket telepít, majorságot létesít. A felszabadítást követő másfél évtizedben a község szociális arculata lényegesen módosult/'

0 1863-ban 3 egész (48 holdas), mindössze 1 3/4-es és 17 féltelkes gazdát találtak a faluban. Ugyanekkor a negyedtelkeseké meghaladta (49 gazdával) az előbbiekben felsoroltak (21 személy) kétszeresét. A népesség fele (72 család, a 142-ből) minimális ingatlannal (ház, szőlő), illetve (14 család) semmivel sem rendelkezett. Egy hatvanas évek elejéről származó leírás szerint ,,e község határában vannak szépmennyiségű szántóföldek, melyek alkalmas évszakban jól és nehéz búzát teremnek. A rétek igen jó szénát teremnek és „önthetők" (öntözhetők). A nép itt birkát tenyészt, mivel táplálékony hegyi legelőjük van."

41 A másfélezer (1200 négyszögölével számolt) hold több mint egyötödén búzát, közel egynyolcadán rozsot termeltek. A búza holdanként 10 pozsonyi mérőt, a rozs szintén annyit terem. Az árpa és a zab (180, illetve 100 holdon) egyaránt 9-9 mérőt fizetett. A kenyérgabonák (búza 369, rozs 271 hold) után a kukorica vetésterülete volt a legnagyobb: 220 hold. (Holdanként 15 mérőt takarítottak be.) A 42 hold kiterjedésű burgonyavetés holdanként 70 mázsát adott. Az 1860-as évek elején — amelyre az említett adatok vonatkoznak — a községbeli szőlőkben 10 000 akónyi bort produkáltak. A község határában kereken 400 hold ugar, illetve takarmányföld terült el. Az idézett (1864-ből származó) leírással ellentétben az állatösszeírásban birkák nem szerepelnek. A falu állatállományában a jármos ökör korábbi uralmát lassan mérsékli a ló (55 darab), bár a többséget vonóerőben még az ökrök képviselik. Csatlakozik hozzájuk a korábban nem szereplő szamár, amelyből 44-et írtak össze. Tért hódít a sertés is (170 db) és különösen figyelemre méltó az apróbaromfi előretörése. A tyúkok száma meghaladja az ezret. (1104 db), a libáké pedig (828 db) megközelíti azt. A víziszárnyasok (réce 278 db) gyarapodása a helyi vízrajzi adottságokhoz való fokozottabb alkalmazkodást jelzi. A már idézett leírás említi, hogy a faluhoz közeli források „vize a falu mellett egy tót (tavat) képez, melyben állandóan halak, 4—5 fontosak, és nagy mennyiségű bujárok (?)