Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)
Dani Lukács: Inota
kötelezettség. Terményekből 1/8-ad illeti az uraságot (a kenderföldek után kukoricával kell adózniok). A földek trágyázása és tisztességes művelése szintén kötelességgé tétetik. A hat évvel későbbi (1786. március 20-án kelt) szerződés a kenderföld utáni járandóságot holdanként 4 napi gyalogrobotra és 1 mérő morzsolt kukoricára módosítja, amellett, hogy a földek bérletét 6 évben állapítja meg. Szintén 1780 februárjában a Vadalmás nevű harasztot irtásföldként veszi birtokba a helyi jobbágyság. A szerződés szerint 6 évre mentesülnek a robot alól és a termés 1/8-ával kötelesek adózni. A kitermelt fa tulajdonukba megy át. Hat évvel később a Vadalmás földjei után már 4 napi robot teljesítése és másfél köböl rozs a járandóság, hasonlóan más dülőbeliekhez. 1790. március 20-án gróf Zichy István és Bencze Péter öreg bíró (továbbá Hamar Péter, Pap Sámuel és Kuti Pál, és „a többiek") között létrejött megállapodás Vadalmás mellett Hajagos dűlőre is kiterjedt. Az őszi három és a tavaszi két szántás teljesítése mellett a szerződött jobbágyok gabonából minden ötödik keresztet kötelesek voltak az uraságnak átadni, illetve Palotára fuvarozni. A megállapodás szólt arról is, hogy a Harasztos táblát a szerződőknek fel kell törniök, és termővé tétel után „Tized Kereszt meg adás fejében" fogják 6 éven át bírni. Ez új feltétel mellé az is felvétetett, hogy az uraság „magányos birtokában ... volt Réttyét tisztán lekaszálni és fel gyűjteni köteleztetik." Már az urbáriális kötelezettségeik megállapítása után nem sokkal a helyi jobbágyok panasszal fordultak a megyéhez, hogy a megállapítottnál nagyobb mértékű robotra kényszerítik őket. 2 ^ Ezt követően (1770 körül) azért tiltakoznak gróf Zichy Miklósnál, hogy a kenderföldek melletti erdőben megtiltották számukra a faizást. Majd mind a három Zichyhez (Ferenc, Károly és Miklós) folyamodva a korcsmálás árendájának emelése miatt tiltakoznak. (Arra hivatkoznak, hogy ha a falu egyetlen bevételi forrását is elveszik tőlük, a vármegye, illetve az uraság adóját nem tudják fizetni.) Végül 9 hónapra 50 forintos árendában állapodtak meg, de a bort csak a palotaival azonos áron mérhették. Néhány évvel később (1780 decemberében) a bérlet feltételei tovább bővülnek és szigorodnak. (Matjok Márton évi 120 forint mellett köteles volt az uraság dézsmaborából 100 akó kiárusítására is (á 2 Ft). Egy korábbi megállapodás a kimérésből kizárta, illetve megtiltotta a pálinkafőzést, és a korcsmáitatás jogát csak a községre korlátozta, mellőzve belőle Réti-pusztát. ötven forint árenda fejében történt megállapodás az „Ihar Kút Forrásánál, a jobbágyok által építendő malom használatával kapcsolatban is. A contraktusok megkötésében a legtöbb időt (és egyezkedést) a Réti-pusztai legeltetés megoldása igényelt. Ennek hasznosításában a község lakosai között is nézeteltérések mutatkoztak. Végül 1778 nyarán abban állapodtak meg, hogy ott csak a Zichy-jobbágyok legeltethetnek. (Mások, mint pl. az árendások és a nemesek csak akkor, ha a fahordásban ők is részt vesznek. A legeitetők ugyanis a Gyóni-pusztáról Szent Mihály előtt 40 öl fát voltak kötelesek Fehérvárra szállítani.) A 18. század utolsó évtizedeire a jobbágyi terhek növekedése jellemző. A századfordulón a sorozatos földesúri szerződésszegések, önkényeskedések a helyzetet tovább nehezítik. 1802-ben a helyi jobbágyok
