Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Dani Lukács: Lajoskomárom

rából a 60 hold alatti birtokosok kezén mindössze 2200 hold van. A többi 10-15 kézen lévő közép- és nagybirtok. (Köztük a felsorolt grófok.) Az egészségtelen birtokmegoszlással hozták kapcsolatba, hogy mind nagyobb arányokat ölt a községből (Amerikába) történő kivándorlás. Pedig — érvelnek a továbbiakban — a helyi lakosság ,,a föld gondos és szorgalmas mívelésére képes és hajlandó", és ezt olyan eredményesen végzi, hogy a jelenlegi újhódosi bérlők — a szóbanforgó Wertheim-fiúk — „öt év alatt közélelmezés céljára nem adtak le annyit, mint amennyit Lajoskomárom szorgalmas és munkás lakossága 1 év alatt leadott." Ez érveket megfogalmazó Horváth János, helybeli plébános, még hozzátette: (a törvény) „végrehajtására sürgős szükség van, mert azok, akiket ezen törvény közérdekből földhöz juttat, csak akkor csillapodnak le, amikor a földet megkapták ..." A hosszas vita után a mezőgazdasági bizottság az elöljáróság javaslatának engedve, csak Kenyérmező-puszta megváltásának szükségességét mondta ki. Űjhódos parcellázásától eltekint, beleértve az Esztergomi Székesfőkáptalan ott fekvő 225 holdas ingatlanát is. Az érdekeltek nem „csillapodtak" le, és nyomásuknak engedve, 1921 végén, az enyingi járásbírósági tárgyaláskor,

77 Csekő Ede már „az íratkozók nagy számára" tekintettel 4000 holdban jelöli meg a község igényét. Nemcsak Űjhódos, hanem Külső-Sári és a Sári-újmajori földek megváltását is igényli, sőt Alsó-Bogárd megváltásának szükségességét is javasolja. (Ez utóbbi három puszta Szilasbalháshoz tartozott.) 1922 őszén a község törekvéseivel ellentétes szándékok is megfogalmazódtak.

78 Szőke Ilona (férjezett Szauter Józsefné) és Szőke Mária (férjezett Stéger Jánosné) 135 kat. holdnyi ingatlanukat dr. Bélák Sándor és dr. Bélák Imre lajoskomáromi birtokosoknak szándékoztak haszonbérbe adni. Az egyenként 250 holdas Belákokkal szemben 45 helyi lakos is (egyenként 3 hold terjedelemben) bérletet szeretett volna létesíteni. A különböző érdekek a képviselőtestület október 22-i ülésén ütköztek meg. A jegyző a Belákokat, Keserű Béla képviselőtestületi tag a lakosokat támogatta. Ez utóbbi javaslat elfogadása (8:13 arányban) ellenére a vármegyei közigazgatási bizottság ellentétes döntést hozott: a Szőkék és a Belákok megállapodása létrejött. Egy hónappal később (1922. november 14-én) hasonló jelenség játszódik le Űjhódos bérbe adásával kapcsolatban. Ekkor a képviselőtestület „ellenzését" és 264 jogosult igé-j nyét mellőzve gróf Draskovich Pál és gróf Draskovich Erzsébet (férjezett Erdődy Sándorné) kötött bérleti szerződést Wertheim Árminnal a puszta 1800 holdjára. Négy évvel később (1926 nyarán) gróf Erdődy Sándorné Kolozsváry Árpád és társaival kötött kishaszonbérleti kiterjesztését a 72 holdnyi bérletről a puszta 20%-ra, azzal hiúsítja meg, hogy a bérleti díját olyan magasra növelte, hogy a bérletre jelentkezők visszaléptek. Ekkor Horváth János plébános azt javasolta, hogy a M. Kir. Gazdasági Felügyelőség állapítsa meg a bérleti díj nagyságát, a bérelt föld minőségének figyelembe vételével. (A korábbi bérlők ugyanis kifogásolták, hogy bérletük földje minősége és a bérleti díj nagysága nincsen arányban egymással.)

79 A bérletek létesítéséért folytatott küzdelemmel párhuzamosan a község vezetése részéről kezdeményezés történik földek tényleges bir-